Gebei Péter közreműködik a világ legerősebb hokiligájában

Címkék#NHL #Gebei Péter #magyar jégkorong

Nemrég tért haza a tengerentúlról a dunaújvárosi hokibíró, Gebei Péter, aki előbb Buffalóban, majd Detroitban töltött összesen három hetet az NHL, azaz a National Hockey League szervezésében. A jövő meghatározó játékvezetőit keresik a világ legerősebb ligájában.

Horog László

A hazai „zebrák” főnöke, Gebei Péter egy Székesfehérváron rendezett gálán, tétmérkőzéseken már nem bíráskodik

Fotó: Horog László

Az NHL Exposure Combine Buffalo városában egy válogató tábor az NHL és Észak-Amerika topligái számára. A több száz jelentkezőt már előzőleg leválogatják 100 főre. Ebből a százból kerül ki az a legtöbbször egy vagy nulla – mert akad, hogy senki nem felel meg az összes kritériumnak – sporttárs, akit érdemesnek tartanak arra, hogy az NHL játékvezetői képzési-fejlesztő rendszerébe bekerüljön – kezdte a beszélgetést.

Megfigyelt, válogatott

Hozzátette, ez még csak annyit jelent, hogy elkezdik nézni a mérkőzéseit, a későbbiekben lehet esélye, hogy szerephez jut az AHL és ECHL keretében. Ezeken az összecsapásokon kezdhet dolgozni, ha minden rendben van, kaphat kétoldalú szerződést egy év múlva. Ugyan már szerződtetett játékvezetője az NHL-nek, de még mindig az alsó ligákban dolgozik. A következő két szezon lesz számára kiemelkedően fontos, bizonyítania kell a továbbiakban is, hogy elszánt és mindent megtesz a fejlődése érdekében. Tehát a táborban való kiválasztás után három esztendővel van esélye, hogy ténylegesen az NHL-keret tagja legyen, teljes szerződéssel. Miért ilyen körülményes a bekerülés? Mert 10-15 évre keresnek játékvezetőket. Életpályát adnak, nyugodt egzisztenciát. Egyúttal a világ legjobbjai közé kell bekerülni, egy 50-60 fős keretbe.

Ha belegondolunk, hogy csak az USA-ban 28 ezer játékvezető van, vagy Kanadában 25 ezer, akkor lehet érezni igazán azt, mit jelent ott lenni az NHL játékvezetői keretében.

Válogató tábort rendeztek Detroitban is. Ez a tábor az USA Hockey eseménye, ahol Észak-Amerika top junior ligáiba válogatnak, képeznek játékvezetőket. Ez a USHL-t és az NAHL-t jelenti. Itt egy fokkal fiatalabb játékvezetők jutottak szóhoz, mint Buffalóban, más szinten állnak még a karrierjükben. Rendkívüli motiváltság és profizmus veszi már körül őket ezen a szinten is. Sokan már 12 éves koruktól bíráskodnak a különböző alsóbb korosztályú ligákban. Európában 16-18 év az alsó korhatár.

Gebei feladata Buffalóban a scouting volt, azaz a válogatás, megfigyelés. A kék csapatot kapta, amellyel folyamatosan, mint edző dolgozott.

– Meg kellett figyelnem a viselkedésüket az egymás elleni játékban, akár győztes vagy vesztes meccsek után. Fontos volt a mérkőzésre való felkészülésük is, a vezéregyéniségeket kellett megjelölnöm. A csapatomban volt négy olyan, fiatal bíró, akik korábban az AHL-ben játszottak, illetve olyan is, akit draftolt a Nashville Predators három évvel ezelőtt. A vezérkart Stephen Walkom, Al Kimmel, Mike Leggo, Tom Masters és Dave Smith képviselte. A mostani meghívás leginkább annak volt köszönhető, kiváló a kapcsolatom az NHL vezetőivel a játékvezetői szegmensben.

A problémák azonosak

– Múlt nyáron, amikor egy munkatársammal és barátommal, Schumacher-Kovács Ákossal, az MJSZ-szel közös szervezésben öt vezetőt vendégül láttunk Magyarországon a Summer Exposure Combine eseményen – amit az NHL támogatott –, kialakult a baráti viszony, ami körülvesz minket azóta is. Ez egy olyan rendezvény volt Budapesten, amire előzőleg Európában nem került sor. Régi álmom volt egy ilyen, ugyanis a kontinensünkön nem tartottak válogató tábort az NHL-es játékvezetők vezetői. A főnökség tagjai tavaly jöttek át először Európába, és Budapesten bonyolították az első ilyen jellegű táborukat az én meghívásomra. Ebből érezhető, hogy elég jó a kapcsolatom az NHL-el. A fővárosi eseményre 57 résztvevő jött el 15 országból. Folytatás következik a jövő nyáron, ami nem csak az NHL tábora lesz, itt válogatják ki az olimpiai keretet is.

Gebei azt mondja, mindig sok tanulsága van az olyan többhetes programnak, mint amire sor került a közelmúltban, két, amerikai helyszínen.

– Bár a ligák között jelentős különbségek akadnak – létszámban, a játékvezetők felkészültségében –, problémák nagyjából azonosak. Mindenhol vannak bírói tévedések és lesznek is, a mi feladatunk a hibák csökkentése. Tökéletes játékvezetés sosem lesz, mint ahogy hibamentes játékos és edző sem. Amíg az NHL-ben a show része a játékvezetés és a játékvezetők közül is felépítenek egy-két médiaszereplésre alkalmas embert, addig Európában szigorúan az árnyékban kell maradni. Ezzel egyébként teljes mértékben egyet tudok érteni. Más az európai és a tengerentúli sportkultúra, legyen szó közönségről, sportolókról, sportvezetőkről.

Az újvárosi sípmester legközelebb Spanyolországban, a Kontinentális Kupában dolgozik ellenőrként, Jaca városában. Illetve rá osztottak két világbajnokságot, ahol szintén IIHF Officiating Coach-ként tevékenykedik majd, Törökországban U18-as eseményen, valamint Litvániában, felnőtt, divizió 1/B-s vb-n.

– Jelenleg teljes mértékben az Erste Liga-rajtra koncentrálok, a bajnokság szeptember végén indul. Pár szabálymódosítást adtam be az MJSZ-nél a ligával kapcsolatban, ami remélhetőleg tovább fokozza majd a játékvezetés színvonalát és elfogadottságát. Hiszen ne feledjük: legyen szó játékosról, edzőről, sportvezetőről, játékvezetőről, a legfontosabb a profi jégkorongban a közönség kiszolgálása.

Kicsit visszatérünk a múltba, játékosként felnőtt vb-n kétszer vett részt, mindegyiket Dániában rendezték, előbb C, majd évekkel később és B csoportos eseményen jutott szóhoz a skandinávoknál.

A KHL kaland, kihívás volt

– Mindkettő óriási élmény volt, máig emlékszem szinte minden pillanatára, utóbbi eseményen a német és a dán együttessel találkoztunk, már akkor is nagyon erősek voltak, azóta pedig folyamatosan a világ legjobbjai között szerepelnek, utóbbiak majdnem olimpiai döntőt is nyertek. Talán ezért is szerencsés még az én generációm, mert – mi akkor még a mobilok és internet nélküli világban – meg tudtunk élni minden pillanatot. Ma már ez nem könnyű a fiataloknak, rengeteg egyéb dologgal, információáradattal találkozik mindenki, amit lehetetlen kizárni. Az első vb-t utánpótlás-játékosként Bukarestben vívtam, ahol hatalmas esélyünk volt a feljutásra az A csoportba. Az akkor már felnőtt-válogatottban is meghatározó első sorunkat azonban elvitték felnőtt vb-re, mire onnan visszaértek, sajnos a svájciaktól egy góllal kikaptunk, ami a feljutás szempontjából végzetesnek bizonyult.
Háromszoros magyar bajnok és négyszeres kupagyőztes, kétszer nyert a Volánnal bajnoki címet, egyszer pedig a Dunaferr gárdájával. A Magyar Kupában háromszor győzött a Volánnal, egyszer pedig a dunaújvárosiakkal.

Sok edzővel dolgoztam a karrierem során. A kezdeteknél Kercsó Árpádtól megtanultuk, hogy csak akkor kezdjünk el bármit az életünkben, ha azt teljes erőből akarjuk, a középszerűségnek semmi értelme. Fehérváron a szlovák Jan Jasko volt az, aki profizmust hozott az életünkbe, a maga sajátos eszközeivel, de hatékonyan. A kanadai Pat Cortina csapatot faragott belőlünk, tudott hatni ránk. Semmi sem hiányzik a karrieremből, 56 alkalommal öltöttem magamra a címeres mezt, minden alkalom hatalmas megtiszteltetést jelentett.

Jó döntés volt, hogy a játékvezetést választottam, a hazai bajnokságból másfél év után, fiatal vezetőbíróként kerültem az EBEL-be, ami elég jól sikerült hiszen, 11 évet dolgoztam a ligában, az utolsó 4 évet, profi szerződtetett játékvezetőként. Ladislav Smetana, Shane Warschaw és én voltunk az első profi játékvezetők a ligában. Itteni karrierem során hatszor vezettem a döntőben, ami óriási kihívás volt minden alkalommal. A KHL egy kaland, megmérettetés, saját magammal szemben felállított kihívás volt. Szerettem volna leginkább magamnak mutatni, hogy képes lehet az ember Magyarországról eljutni a világ második legjobb ligájába. Ha belegondolok, még ma is szinte hihetetlennek tűnik, hogy 63 mérkőzésen, a rájátszásban is számoltak velem.
Marasztalták az oroszok, de egy év után a búcsú mellett döntött.

Ez nem munka, hanem az élete

– A munkámmal elégedettek voltak, a play offban is adtak feladatot, a szezon végén új szerződést kínáltak. De nemet mondtam, jó döntést hoztam, amikor kiszálltam. Kercsó Árpádtól azt kaptuk útravalóul: csak akkor csinálj bármit, ha a maximumot tudod adni. Erre már nem lettem volna képes, hatalmas volt a nyomás rajtunk, az időeltolódásokhoz, a távolságokhoz, állandó repülőutakhoz már nem tudtam hosszú távon alkalmazkodni, 41 évesen. Az osztrákok hívtak vissza az EBEL-be, dolgozzak velük újra, képezzem a játékvezetőket, valamint még maradjak a jégen is. A Magyar Jégkorong Szövetség is felvette velem a kapcsolatot, jelezték, legyek a játékvezetők főnöke.

Úgy gondolom, nagyszerű dolog, ha visszaadhatunk valamit ott, ahol korábban rengeteg élményt kaptunk. Ez egy kiváltság, különleges lehetőség, ajándék. A jégkorongban dolgozni Magyarországon még mindig különleges élmény számomra, minden reggel úgy kelek fel, örömmel dolgozom a magyar jégkorongért. Mert ez nem a munkám, hanem az életem.

A játékvezetők vezetőjeként a folyamatos fejlesztés, képzés, toborzás, ellenőrzés a fő feladatom. Ugyanakkor alapvető feladatomnak tartom, hogy minden lehetőséget megadjak a legjobb játékvezetőknek, hogy tudásukat megmutathassák külföldön is. Ennek megfelelően hoztam létre csereprogramokat különböző európai országokkal, illetve idén először kiküldtünk vonalbírót, Kovács Pétert az USA-ba, a legjobb junior ligában dolgozó játékvezetők táborába, ahol a mezőny elején végzett. Detroitban ő is ott volt velem, kiválóan teljesített, aminek köszönhetően reményeink szerint a következő szezonban magyar vonalbíró is dolgozhat pár meccsen ebben a bajnokságban. Ezek a jelenlegi motivációim, sikereim, ezekből próbálom igazolni, hogy jó az irány, amit kitűztem magam elé.

A két fia is játékvezető lett

Gebei nagyon büszke a fiaira, Gergő idén 24 éves lesz, Bence pedig 21. Nem titkolja, roppant büszke rájuk. – Számomra az a legfontosabb, hogy a szemük csillogjon, bármit is csinálnak az életben. Talán van pár jó dolog, amit én adok át nekik. Az egyik, amit én is tanultam: bármit elérhetsz, ha az álmod reális és megteszel érte mindent. A két fiam is hokizott Újvárosban, mindketten csatárként szerepeltek, méghozzá az élvonalban. Nem voltak ügyetlenek, de már mindketten abbahagyták a jégkorongot, és játékvezetők lettek. Idén sok fiatal mellett ők is bemutatkoznak a hazai bázisú Erste Liga mérkőzésein.