2024.07.04. 07:00
A hit és a kitartás diadala, hogy ott lehet az olimpián
A tavaly szeptemberi keresztszalag-szakadása utáni kitartó, példa értékű, sokszor könnyekkel és fájdalommal teli munkának meglett a legnagyobb eredménye, a DKSE tornásza, Kovács Zsófia indulhat az olimpián. Az ő példája is bizonyítja, soha nem szabad feladni az álmainkat, céljainkat.
Szerdán a tornacsarnokban köszöntötték Zsófit
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő
A 24 esztendős háromszoros Európa-bajnok a hétvégi bukaresti versenyen tért vissza, ahol Székely Zójával „meccselt” az országnak járó egy olimpiai kvótáért. Szombaton úgy nézett ki, az elrontott selejtezővel elszállt számára Párizs, vasárnap aztán egy visszalépésnek köszönhetően, mint első számú tartalék az utolsó pillanatban a döntő résztvevője lett. Ahol ő teljesített jobban. A torna szövetség elnöksége aztán kedden hivatalosan is döntött, a DKSE kiválósága vehet részt az olimpián. Ráadásul nem egyedül képviseli a klubot, ugyanis Czifra Lili már tavaly kvótát szerzett.
Egyébként legutóbb 44 éve, 1980-ban volt példa arra, hogy két dunaújvárosi tornásznő szerepeljen olimpián. Akkor Hanti Erzsébet és Óvári Éva vett részt a játékokon
A szakosztály közössége szerdán délelőtt köszöntötte Zsófit, így az ünnepi pillanatokra mindenki megszakította edzését. Stílszerűen egy francia szám szólt a hangszóróból a bevonulásnál, majd Trenkáné Meleg Katalin technikai vezető és edző örömkönnyek közepette adta át tanítványuknak a virágcsokrot és Bonjour Paris feliratú plakátot, amin Zsófi látható. Majd az önkormányzat nevében Pintér Tamás polgármester, Barta Endre alpolgármester és Motyovszki Mátyás képviselő szintén köszöntötte őt.
Fotó: SzZsE
Amikor úgy tűnt, hogy nincs tovább
Kovács Zsófiával ezt követően beszélgettünk, aki a hétvégén megjárta a legnagyobb mélységet és magasságot.
Nem csak szombaton és vasárnap, hanem tavaly szeptember vége óta is. Hiszen akkor még a műtőasztalon feküdtem, most pedig arról beszélünk, utazhatok az olimpiára. Ez hatalmas öröm számomra.
– Voltam lent és fent, szenvedtem sokat a lábammal, többször begyulladt, mert nem nagyon bírta a csavarokat a szervezetem, de hála az égnek, most már rendben van és az utóbbi időben nem volt vele probléma.
Aztán rátért a bukaresti versenyre, ami sérülése után az első volt. Szombaton, a selejtező után nagyon csalódott volt, mert rengeteget készült, csak a felemás korlátra fókuszált.
– Azt éreztem, hogy jobban izgulok, mint szoktam, de érthető, hisz’ hónapokon át nem voltam megszólítva, nem szerepeltem közönség előtt. Ráadásul ez volt az első és egyben utolsó lehetőségem az olimpia elérésére. A gyakorlatom majdnem végig teljesen jól sikerült, azonban egy karfaváltásban lecsúszott a kezem, amit már nem tudtam korrigálni.
Utána teljesen szétestem fejben, éreztem, hogy rontottam. Amikor lejöttem a korlátról egyből elkezdtem pityeregni. Tudtam, micsoda utat jártam be és a végén nem sikerült.
– Trenka János próbált vigasztalni, illetve én is visszafogni magam, mert Czifra Lilinek még volt három szere, nem szerettem volna a központban lenni – magyarázta.
Fotó: SzZsE
Vasárnap már kicsit jobb lelkiállapotban kelt, ebben az is segített, hogy előző este még nagyon sokat beszélgetett edzőjével egy séta keretében.
Azzal a tudattal indult a csarnokba, hogy neki a többiek támogatása, a szurkolás marad.
Egyáltalán nem gondolta, bárki is visszalép, aztán az utolsó pillanatban szóltak, a portugál így tett.
Mennyit küzdött, akár fájdalmak árán is
– Az okát nem tudom, de már a bemelegítésnél láttam, hogy sírdogál. Aztán szólt az edzőm, hogy melegítsek, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.
Volt mindenre tizenöt percem, nem volt idő izgulni, vagy azon agyalni, micsoda nagy lehetőséget kaptam a gondviseléstől.
– Székely Zója már kötött be a korlát melegítéshez, amikor én csak az általánosat kezdtem. Nagyon gyors reakció kellett ahhoz, hogy mindent rendesen meg tudjak csinálni, de szerencsére jól sikerült a bemelegítés. Utána volt még egy óránk a versenyig, akkor próbáltam nem a téttel foglalkozni.
Trenka János is azt kérte, ne az olimpiára akarjak kijutni, hanem egy jó gyakorlatot csinálni, igazából a többi nem rajtunk múlik. Hála istennek ez sikerült, utána nagyon boldog voltam.
– Az volt a célom, kijavítsam a szombati rontást, saját magam miatt is, mert akkor megnyugszik a lelkem. S valóban úgy volt, hogy kölcsön kapott dresszben versenyeztem, mert nem volt nálam a sajátom, ez is egy tanulság.
Végül párizsi repülőjegyet ért az ezüstérmet jelentő pontszám Zsófinak, így vasárnap már az örömkönnyek csoroghattak arcán, azonban a rengeteg gratuláció ellenére egészen addig próbálta kizárni az impulzusokat, addig nem nyugodott meg teljesen, míg kedden az elnökség ki nem hirdette az induló nevét. Az övét!
– Amikor ez hivatalossá vált, sok minden átfutott a fejemben.
Az, hogy milyen utat jártam be, mennyit küzdöttem akár fájdalmak és könnyek árán is. Milyen kevés idő alatt sikerült visszatérnem és ezt az eredményt elérni.
– Holott ez egy nagyon komoly sérülés, aminek azért hosszabb szokott lenni a rehabilitációja. Például november óta elkezdtem erőnléti edzővel dolgozni, nagyon sokat jártam hozzá Budapestre, vagy ő jött Dunaújvárosba. Amikor a fővárosban voltam, akkor gyógytornász is foglalkozott velem, meg kezelésekre is jártam. Büszke vagyok magamra, leginkább azért, mert megtettem minden tőlem telhetőt azért, hogy ez sikerüljön. Amennyiben nem jött volna össze Párizs, akkor is nyugodt szívvel tükörbe nézhettem volna.
Fotó: SzZsE
Tovább szeretné tökéletesíteni gyakorlatát
A DKSE versenyzője ezzel harmadik olimpiájára készülhet, ami kicsit más lesz, mert most csak felemáskorláton indul.
– Az előző olimpiákon egyedül voltam női tornászként, most viszont Bácskay Csenge és Czifra Lili is ott lesz, továbbá Mészáros Krisztofer - mondta.
Az indulásig Dunaújvárosban készül Lilivel együtt, s erősíteni szeretne még a lábán és a gyakorlatán is. Ugyanezt fogja bemutatni kint is, de egy Cukaharával a végén ugrik le, ami pár tized plusz pontot jelent.
– A hátralévő időben azon leszek, hogy minél pontosabb gyakorlatot sikerüljön bemutatni, a bírók semmiből ne tudjanak levonni. Akkor bármi megtörténhet, én mindent megteszek érte.
Legbelül az a cél, ott legyek a fináléban. Rajtam most sem fog múlni semmi!
