Jótékonysági Tanya Napot hirdetett a Nagyvenyimi Magán Lovarda - képgalériával

Mindezt azért, hogy a város zajából kiszakadva a gyerekek a természetben átkapcsoljanak, lássák, hogy néz ki a telefon, mesefilm, tévé nélküli világ, hogy néznek ki az állatok, milyen, amikor enni kapnak, vagy gondozzák őket. Ezt a valóságot szerették volna megmutatni nekik, mivel egyre kevesebb gyereknek van vidéken élő nagyszülője, pláne olyan, aki állatot is tart.
Szőts Kata, a lovarda tulajdonosa ezt személyes tapasztalatból is tudja. Társaival úgy döntött, hogy az addig teljesen zártan működő magánlovarda kapuit megnyitja. Barátnője gyógytornász, akinek van lova és gyerekorientált mozgásfejlesztéssel szeretne foglalkozni lovak segítségével, a másik barátnője is gyermekközpontúan gondolkodik, így közösen ötleteltek, hogyan lehetne valami olyat csinálni, amivel adnak a gyerekeknek. A nyáron már volt két táboruk, egy „visszavadító”, vissza a természetbe tanyatábor és egy iskolaelőkészítő mozgásfejlesztő tábor, amelyek után úgy gondolták, hogy nem zárhatják el a lehetőséget azoktól a gyerekektől sem, akiknek a szülei nem engedhetik meg anyagilag, hogy ilyen helyre elvigyék őket. Meghirdették az ingyenes Jótékonysági tanyanapot, és ehhez kerestek egy szervezetet, akik segítenek kiválasztani, hogy ki az, aki valóban rászoruló, így találtak rá a „Jót, Szívből - Dunaújvárosért” csapatára, Petrás Gáborral az élen. Ők természetesen azonnal igent mondtak és egy adománygyűjtést is elindítottak. A gyerekeket a Flamó étterem támogatásának köszönhetően egy ebédre is vendégül látták. Rengeteg plüssjáték, társasjáték, fejlesztőjáték és nagyon sok száraz élelmiszer gyűlt össze adományként, ezekből sok meg is maradt, de a következő alkalommal majd felhasználják. Az első alkalommal még viszonylag kevesen voltak, egy család nem találta meg a lovardát (őket jövőre kiutaztatják majd), és három kisgyerek vélhetően a nagy meleg miatt lemondta a részvételt, ketten pedig rossz helyre írták a naptárban.
Pedig ők is kergethették volna a kacsákat, tyúkokat, kakasokat, ülhettek volna traktoron, simogathatták volna Boriszt és Hópihét, a két csacsit, csutakolhatták volna Luckyt, a holland pónit, sőt meg is lovagolhatták volna, mint a többiek és a nyuszikat, cicákat sem érdemes kihagyni a felsorolásból, ahogy a kézműves foglalkozást sem.
De nem csak rászorulók vettek részt a programon. Hegedűs Réka például nem az, de nagyon szeret lovagolni és adományozni is, úgyhogy szólt az édesanyjának, hogy ő is szeretne kimenni a jótékonysági napra és ajándékot is szeretne vinni a gyerekeknek, olyan játékot, amit ő már nem használ. Így aztán ő is megismerkedett a tanyasi állatokkal, ő is lovagolt és nagyon sok ruhát, játékot vitt a rászoruló gyerekeknek.
A tanyanap nem csak egyszeri alkalom volt, szeretnének ebből hagyományt teremteni és minden tábor után egy ingyenes, nyílt napot tartani a jövőben.