2024.09.01. 15:30
A tablet bébik „meséi”, avagy az alfa generációt fenyegető veszélyek – 2. rész
Emlékeznek még a 8-10 évvel ezelőtti „Levelek Nórinak” rovatunkra? Bizonyára kevesen! Akkor dr. Menyhárt Ferenc és dr. Zsiros Mária ezzel a címmel írtak levelet az akkor még csak ötéves unokájuknak. Nos, Nóri azóta felnőtt, mintegy tíz évvel lett „öregebb”, Mágori Nórává cseperedett. A levelek olvasása közben jutott arra az elhatározásra, hogy ahogy nagyszülei neki, úgy ő is „nyílt levél” formájában válaszol nekik, mondanivalóját – a szélesebb nyilvánossághoz szóló levélformában – a közvélemény elé tárja. Nóri még „csak” 15 éves lesz, de már most érdekes meglátásai vannak. Már a negyedik levelét olvashatjuk. (Várkonyi Zsolt – főszerkesztő)
Kedves Papa és Mami!
Az előző részben szó volt a klasszikus gyerekmesék eltűnéséről, de felmerül a kérdés: na, de akkor mi vette át a helyüket?
Mivel az én generációm, a Z, végleg „felnőtt”, a filmiparnak új célpontot kellett találnia. Az ALFÁKAT! A mai gyerekek, az un. alfa generáció tagjai - kis túlzással - „képernyővel az arcukban születtek”. Ettől az állandó képernyőnézéstől dopamin függővé válnak. (A dopamint boldogsághormonnak is nevezik, az érzelmi életért és reakciókért felelős.) A felszabaduló dopamin elégedettség érzetet, illetve boldogságot vált ki.
Na, de mi az, ami miatt képtelenek „letenni” a képernyőt? Beszéljünk először az öt évnél fiatalabbaknak készült mesékről. A fiatalabb generációkról már teljesen általános és elfogadott ténnyé vált, hogy nem felolvasott mesén vagy olvasott könyvek tartalmán nőnek fel. Viszont, amíg a korábbi generációk rajzfilmjei vizuálisan részletgazdagok voltak, az újgenerációs mesék már teljesen homogének. Leegyszerűsített formák, leegyszerűsített animáció. Sok elemző szerint az alfa generációs rajzfilmek primitívek elődjeikhez képest. Ez abból adódik, hogy például egy kilencvenes években készült rajzfilmben rengeteg vizuális és humorbeli utalás volt a felnőtt nézőknek. A mostani gyerek mesék sokkal inkább szólnak a gyerekeknek, mint a korábbiak. A mesék kifejezetten korosztály specifikussá váltak: van 1-2, 3-4, 4-5 éveseknek szóló, és így tovább. Ez a korosztályokra szabott módszer viszont kiszorítja a tartalmat!
Az alfa generációs mesékben tízszer annyi inger van, mint elődeikében. A gyerekek nagyon fiatalon non - stop kapják az arcukba a „kontent tornádót” (Szirmai Gergely, filmkritikus szavaival élve), ami óriási mennyiségű dopamin-termeléshez vezet, ez pedig jelentősen feltolja az ingerküszöbüket. Ezért látható az, hogy rengeteg gyerek tízéves korára érdektelenné válik mindennel kapcsolatban. Ez azért van, mert fiatalon hozzá szoknak a rengeteg színes tartalomhoz, ami teljesen mindegy, hogy milyen, megnézik és jónak találják, mindenféle kritika nélkül. Többet akarnak, de már nem kaphatnak többet, így közömbössé válnak mindennel szemben. Erről írtatok egy régebbi cikketekben, de ti még a gyerek érdektelenné válását a túlzott elkényeztetésre és a liberális szülői magatartásra vezettétek vissza.
A tartalomgyártók tudatosan töltik fel a „műveiket” ingerrel. Na, de hogyan is érik ezt el? A vizuális téren hiperaktív vágással, robbanással, villogással, vibráló színekkel és leegyszerűsített karakter dizájnnal. A „tartalmi” téren még egészen tanító-jellegűnek is mondhatóak, izgalmasak és a gyermeki létélménnyel foglalkoznak - ehhez illő cselekménnyel is vannak ellátva. A felkapott mesék közé tartozik például a Mancs őrjárat és a Bluey.
Ijesztő, hogy sokszor azok a tartalmak válnak felkapottakká, amik a fent említett meséket meglovagolva tesznek szert óriási pénzösszegekre. Rengeteg morbid átirat született például a Mancs őrjáratból is, amiben a főszereplő kutyák sellők, terhesek, terhes sellők, kakilnak, szülnek, szülve kakilnak stb. Ezek a témák után a gyerekek – korukból fakadóan – kifejezetten érdeklődnek. Ezt a sémát mindenre rá lehet húzni, a lényeg az, hogy a gyerek ismerje a szereplőt, legyen hozzá kötődése! Ugyanilyen történeteket tud egy magára hagyott gyerek megtekinteni a Youtube Kidsen, azzal a különbséggel, hogy a főszereplő nem egy kutya, hanem Elza a jégvarázsból, egy videójáték (legtöbbször Minecraft) karakter stb. Ezek olyan ártalmatlan mesék és videójátékokból született morbid animációk, amiket elvetemült, minimum tizenöt évnél idősebb emberek generálnak fiatal nézőik kihasználására. Az ilyen, általában negyven másodperces videókban bevett szokás az, hogy a főszereplőt egy megoldhatatlan feladat elé állítják. A néző persze ideges lesz, hogy a „főszereplő” nem fogja tudni megoldani a problémát, de szerencsére a készítő ad a naiv gyerek kezébe egy „megoldást”: hogyha feliratkozik a néző a csatornára és belájkolja a videót, a „főhős” mágikusan egyenesbe jön.
Papa, Mami igazatok volt! Ez már az intellektuális alvilág, ahogy mondani szoktátok. Még az a szerencse, hogy az én gyerekkoromban nem voltak ilyenek, vagy ha mégis, akkor is csak elvétve.
Szeretettel: Nóri
