Herczeg Attila, meseország királya, aki hisz az emberek jóságában - képgalériával

Többször elmentem a rácalmási ház előtt. Mindig megcsodáltam az őrbódékat, és Meseország feliratot. Elgondolkoztam azon, hogy vajon ki és miért álmodott a rácalmási ófalú egyik csodás panorámájú szögletébe egy meseországot. Egyáltalán, ami ilyen különleges kívülről, az belül milyen lehet?

Szombaton végre lehetőségem volt belépni a Meseország kapuján, amely aznap a Mesélő Ófalu rendezvénynek adott helyett. S ez alkalommal nem csupán mesét és zenét hallgathattam, és táncolhattam, hanem megismerkedhettem Meseország királyával is. Éppen egy árnyas fa alól figyelte az élőszavas mesemondást, de szívesen vállalkozott arra, hogy megmagyarázza, miért és mi célból épített otthonának egy igazi meseországot, s kik előtt áll nyitva a kapuja.

Herczeg Attila évente egyszer megnyitja a házát és a kertjét a gyerekeknek és a vendégeknek. Mesélő Ófalu címmel egy egész napos programra várja a gyermekeket és a felnőtteket. Olyan rendezvényre, ahol a néptánc, a mese, a bábjáték, a zene, a szép tárgyak,  és összességében a hagyományok nagyon-nagyon fontos szerepet játszanak. 

A mai korunkban, amikor egyre jobban bezárkózunk, elzárkózunk, vajon miért fontos valakinek, hogy magából, a vágyaiból, az otthonából adjon másoknak?- ezt próbáltam tőle megtudakolni:

- Igazából én a mesék világát őrzöm a lelkemben. A jót tenni és a jót adni vágya olyan szép érzés, ami folyamatosan él az emberben. Még akkor is, ha már felnőtt. Egyébként nem én, hanem a Tarr Gábor Oktatási és Kulturális Alapítványunk  a rendezvény főszervezője, Ez a harmadik esztendő és így a harmadik rendezvény. Az első egy zenepavilon avatása volt. Tavaly már meghirdettük a Mesélő Ófalu Kisfesztivált, és az idén most már egy gazdagabb, egész napos programmal tudunk előállni, és több korosztályt megszólítva szeretnénk az embereknek szépet adni. Szeretnénk megmutatni, hogy önzetlenül is lehet élni. Szeretnénk, ha a vendégeink átlépnének egy olyan világba, ahol észreveszik azt is, hogy nem minden az anyagiakon múlik, hanem inkább a jó szíven.

Ehhez eszközök lehetnek a mesék. Mert miről is szólnak a mesék? Elsősorban arról, hogy a jók elnyerik jutalmukat, és gonoszok megbűnhődnek. Hogy a tehetségnek, a hűségnek, a kitartásnak jutalma van. Hogy előrébb jár, aki önzetlen, mint az, aki átgázol mindenen és mindenkin. Ezeket meséljük gyermekeinknek, s az ebben való remény és hit minden kisgyermekben benne van... Aztán felnőve, gyakorta hiába várjuk a csodát, mert a csoda nem következik be….

- Nem lehetett könnyű élete, igaz? - próbálom megfejteni Herczeg Attila motivációját.

- A küzdelmek mindig nemesítik a lelket. Én azt mondom, hogy soha nem cserélnék senkivel, mert ahova eljutottam a munkám, a jellemfejlődésem révén az egy olyan szép világ, amit meg szeretnék osztani az emberekkel.

- De nem válaszolt a kérdésemre…. Én hiszek abban, hogy aki tudja, milyen az árnyékos oldalon lenni, aki maga is megtapasztalta a lelkében a nehézségeket, a küzdelmet, a lemondást, a fájdalmat, az tud valójában visszaadni. A napos oldalról senki nem tudja beleélni magát abba, hogy milyen, hogyha nincs, vagy hogyha valaki el van veszve egy kicsit a világban….

- A szüleim elég életrevalóan neveltek, mindig munkát és örömet is adtak, így egy nagyon szép egyensúlyt hoztak létre bennem. Talán azt tudom mondani, hogy a nehézségeket az életemben a jóindulatomból és a hiszékenységemből adódtak.  Alapjában véve minden emberben a pozitív dolgokat látom, és ez sajnos nem mindig van így a valóságban, így néhányuk miatt ez bennem csalódást okozott. Mindezek mellett sok-sok olyan emberrel is találkoztam, így például Böjte Csaba szerzetessel, akiktől rengeteget tanultam a küzdelmekről. Végigjártam Böjte Csaba intézményeit Erdélyben, s megtapasztaltam a szegénységet, és azt is, hogy milyen gazdag lelkek születhetnek a szegénységből, a szenvedésből is.

- Mivel foglalkozik?

- Villamosmérnök vagyok, de jelenleg rendszerszervezőként dolgozom. A szakmámnak köszönhető például a most látott bábjáték, aminek a teljes mechanikáját én építettem. Én terveztem,amikhez kellett kivitelezőket kerestem, de az utolsó csavarig én raktam össze ezt a bábjátékot. A mozgatást végző programot, sőt még a hangvágásokat is én készítettem. Most működött először igazán tökéletesen ez a rendszer. Nagyon-nagyon örülök, hogy a gyerekek tudták élvezni a munkám eredményét, és remélem, tetszett mindenkinek.

- Akkor ezek szerint valószínűleg vannak gyerekek, unokák is Ön körül, hogy ilyen fiatalon tartják?

- Igen, hat unokánk van, és  ők nagyon gyors visszacsatolásokat adnak egy-egy ötletem helyességéről. Mesélek egy példát. Itt, az utcán van egy közeledésérzékelőn alapuló játék, ha a gyerekek szaladgálnak előtte, akkor különböző szövegeket, dallamokat, mese- vagy rajzfilmnek a főcímdalát játssza le. Az egyik unokám két órán keresztül szaladgált le és föl az utcába, mert mindig mást hallott, és azt próbálgatta, hogyha még egy fél lépéssel tovább megy, mi szólal és megszólal-e. Az unokáim nagyon fontosak az életemben, de ettől függetlenül mindig azt szoktam mondani, hogy én megrekedtem 17 éves koromban. Azért ezt a kort mondom, mert ilyenkorra már az ember tud alkotni, de még gyermeki naiv a lelke. 

- Felesége mit szól ehhez, hogy ilyen karitatív ?

- A feleségem egy fokkal zártabb személyiség mint én, de eddig ezt az évi egy alkalmat meg tudjuk valósítani.

- Az alapítványnak mi a célja? Gondolom, nemcsak ennek az egy alkalomnak a megszervezése?

- Igen, bár én már az eddigi megvalósultaknak is már örülök. A Mesélő Ófalu napján kívül eddig a helybeli iskolának, óvodának írtunk ki karácsonyi rajzpályázatot , illetve idén már volt egy Aranyalma Kórusfesztiválunk is, ami rendkívül jól sikerült. Az igények alakítják az alapítványi programjainkat. Sok-sok ötletünk van, a többi között egy-egy gyermeknek a művészeti fejlődését is pártolnánk, tehát a lehetőségek korlátlanok.

A  "jó tündérek" segédkeznek a programok lebonyolításánál. Úgy látszik, hogy az alapítványnak nemcsak tagjai, hanem kültagjai is vannak már. Hiába a hasonló, megtalálja a hasonlókat. És közben az Ófalu Mesél, mesél és mesél mindenkinek. A jóról, és arról, hogy az elnyeri jutalmát, nem könnyen, nem egyszerre, de ha állhatatos, akkor mindenképpen.