Fáklyás felvonulás Kulcson – videóval

A rendezvény 17 óra 30 perckor vette kezdetét a polgármesteri hivatal előtt, ahol fáklyákat osztottak ki a jelenlévőknek. Az égő fáklyákkal vonultak a résztvevők a Büszkeségpontra, a katolikus temetővel szemben található emlékhelyre. A fáklyás felvonulás Kulcson hagyományos és a közösség identitását meghatározó esemény. A sötét estében a fáklyák fényes láncot alkottak, ahogy a csendes utcákon áthaladtak, megelevenítve a közösség összetartozását és a történelmi események iránti tiszteletet. A „tűzkígyó” látványa felejthetetlen élményt nyújtott minden jelenlévő számára.

Fáklyás felvonulás Kulcson az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére

A Büszkeségpontnál egy hatalmas máglya fénye világította meg az ünnepi műsort. Jobb Gyula, Kulcs polgármestere tartotta az ünnepi beszédet, amelyben méltatta a forradalom hőseit, akik közös célért, a szabadságért és az igazságért küzdöttek.

„A forradalmárok nemcsak a fizikai korlátokat döntötték le, hanem újra álmodták azt a szabad országot, ahol mindenki szabadon élhet, dolgozhat és kifejezheti a véleményét” – emelte ki a polgármester, hogy hangsúlyozta, hogy az 1956-os események példáját és iránymutatását adnak a jövő nemzedékei számára. Hangsúlyozta, hogy az összefogás és a közösség ereje volt az, ami a legfontosabbá tette ezt a történelmi pillanatot.

Jobb Gyula arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak emlékeznünk kell a múlt hőseire, hanem felelősséggel tartozunk a jövőnkért is. „Tegyünk fogadalmat, hogy nem feledjük el az ő áldozatukat, és mindennapjainkban éljük a forradalom szellemét: a bátorságot, a szolidaritást és a tiszteletet” – zárta szavait.

A beszédét követően a Fekete István Általános Iskola diákjainak műsora következett, Bortos Zsanett, Csizmadia Ferenc Deme, Nagy Jázmin és Romanocki Alex Noel közreműködésével, a felkészítő tanár: Kemény Zsóka volt.

Az ünnepség meghitt hangulatban zárult, elhelyezték az emlékezés virágait és a jelenlévők csendben hajtottak fejet az 1956-os hősök emléke előtt, ami mellett a máglya tüze lobogott az októberi éjszakában. A közösség számára ez az este nemcsak emlékezés volt, hanem egy pillanatnyi megállás is a hétköznapok rohanásában, amikor közösen gondolkodnak el a múltról, a jelenről és a jövőről.