Kisapostag: A hagyományos értékek mentén

-  Először is gratulálok nektek a megtisztelő feladathoz.

Attila: Köszönjük szépen! Kicsit izgultunk, különösen én, mert ez volt az első ilyen nagyobb eseményem. Már korán elkezdtünk készülni, próbáltunk minél jobban felkészülni, hogy ne legyen semmi probléma.

Sharon: Igen, bár én már gyerekkorom óta részt veszek a szüreti felvonulásokon, szóval nekem ismerős a dolog, de így falubíróként és bírónéként azért mégis más volt. Próbáltunk minél több tapasztalatot szerezni, például régi felvételek megtekintésével.

- Közönség előtt táncoltatok. Nem volt nehéz?

Sharon: Nekem gyerekkorom óta a részem, úgyhogy magabiztosabb vagyok benne, de Attila is ügyesen tanult. Már az első próbán nagyon jól vette az akadályokat.

Attila: Igen, bár azt nem mondanám, hogy táncos lábú lennék. A próbák alatt azonban sokat fejlődtem, és most már úgy érzem, nem volt gond egy kis pálinkával könnyebben átlendültem a nehezén.

- Meséljetek kicsit arról, hogyan ismerkedtetek meg!

Sharon: Mindketten külföldről tértünk haza, és pont tavaly, az adventi időszakban találkoztunk egy közös barát révén. Én hat évig éltem Amerikában, ahol egy család nevelőnője voltam, hétvégente pedig egy nemzetközi boltban dolgoztam, magyar termékekkel foglalkoztam.

Attila: Én pedig Kanadában dolgoztam, autókat szereltem. Mindkettőnk számára fontos volt a család, ezért is döntöttünk úgy, hogy hazatérünk. 

- Milyen volt az első találkozásotok?

Attila: Egy buli alkalmával ismerkedtünk meg. Hamar kiderült, hogy nagyon sok közös van bennünk.

Sharon: Valójában már ismertük egymást látásból, de sosem volt közös társaságunk. Ezért az első igazi találkozás után hamar egyértelművé vált, hogy megvan köztünk az összhang. A közös érdeklődések is gyorsan felszínre kerültek, legyen szó az autókról vagy a külföldi tapasztalatainkról.

- Mik azok a dolgok, amelyek különösen közel állnak hozzátok? Milyen közös pontokat fedeztetek fel?

Sharon: Mindketten nagyon szeretünk főzni és enni. Nemrég kezdtem el tanítani Attilát, aki most már különleges fogásokat is készít, például ananászos csirkemellet vagy háromsajtos gnocchit pankómorzsás csirkével.

Attila: Igen, a főzés új hobbimmá vált, főleg mert szerettem volna meglepni Sharont, aki szereti az újdonságokat. Én régen sosem főztem, de most már szinte szenvedéllyé vált. Gyakran készítek mexikói vagy indiai ételeket, de próbálkozom perzsa ételekkel is.

- Ha már az ételeknél tartunk, van kedvenc közös desszertetek?

Sharon: Nagyon szeretjük az édességeket, legyen az csoki, gumicukor vagy éppen szotyi. A kamrát mindig feltöltjük ezekkel, és egy jó film mellé tökéletesek.

Attila: Igen, néha sorozatokat is nézünk, vagy csak élvezzük a nyugodt estéket. A nyár folyamán sokat jártunk fürdeni is, főleg termálvizekhez, például Ráckevére vagy Agárdra.

Kisapostagi kapcsolat 

- Hogyan kapcsolódtok Kisapostaghoz? Miért szeretitek annyira ezt a helyet?

Attila: Kisapostagon nőttünk fel, és számunkra ez mindig is otthon marad. A közösség nagyon összetartó, mindenki ismer mindenkit. Gyerekkoromban fantasztikus élményekkel gazdagodtam itt, és azt szeretném, ha a jövőbeli gyermekeink is hasonló környezetben nőnének fel.

Sharon: Igen, a Duna-part is sokat jelent számunkra, gyakran megyünk oda kikapcsolódni, vagy csak sétálni. A városok, például Dunaújváros, túl zajosak nekünk. Itt van egyfajta nyugalom, ami máshol nincs.

- Hogyan töltitek a szabadidőtöket? Van valami különleges közös hobbitok?

Sharon: Az autók szerelmesei vagyunk, és sokat beszélünk erről. Emellett szeretjük a zenét, különösen a '90-es és korai 2000-es évek slágereit. Gyakran járunk koncertekre is, és szinte mindig találunk közös kedvenceket.

Attila: Szeretünk utazni is, akár csak a környéken, és felfedezni új helyeket. A barátainkkal is sok időt töltünk, például a Duna-parton sütögetünk, vagy közös programokat szervezünk.

- Mit szóltak a szüleitek, amikor megtudták, hogy együtt vagytok?

Sharon: Nagyon örültek neki. Attila mindig udvariasan, virággal érkezett hozzám. Ez nagy örömet okozott a családunknak.

Attila: Igen, számomra is fontos volt, hogy a hagyományos értékek szerint alakuljon a kapcsolatunk, és ezt Sharon családja is nagyra értékelte. Mielőtt összeházasodnánk szeretném megkérni a szüleitől Sharon kezét. Nekem ez fontos!

- Tervezitek a családalapítást? Hogy álltok az esküvő kérdéséhez?

Attila: Mindenképpen hosszú távra tervezünk. Az esküvő előtti lánykérés még hátravan, de biztosan sor kerül rá. Ami a gyerekeket illeti, kettőt mindenképpen szeretnénk.

Sharon: Én négy testvérrel nőttem fel, és nagyon fontos számomra, hogy a gyermekeink is hasonló környezetben nőjenek fel, ahol megtapasztalhatják a család erejét.