Motorosok is csatlakoznak a mellrák elleni sétához

„A V2 MotoRock cukrászda csapata motoros felvonulással támogatja a rendezvényt – amelyre minél több motorost várunk! Hiszen a motorosok jó emberek.

A mellrák korai felismerését és sikeres kezelését támogató figyelemfelhívás számunkra különösen fontos, mert érintettek vagyunk a témában, hiszen egyik kolléganőnk jelenleg is ezzel küzd. Dóri nagyjából egy évvel ezelőtt kapta meg a szörnyű diagnózist: emlődaganat. Élete „majdnem” fenekestül felfordult. Orvostól orvosig jár, vizsgálatok, terápiák, gyógyszerek, kezelések – eddig sajnos mindhiába. A rák áttétes lett.

Amit másképp tenne: rendszeresen járna szűrésre, mert akkor talán a korai stádiumban nagyobb valószínűséggel megállítható a folyamat, nagyobb az esély a gyógyulásra. A második, hogy a szűréseken túl az első gyanús tünettel is felkeresne egy szakembert. A „majdnem” pedig a V2 MotoRock cukrászda, ahol jelenleg is, állapotától függően dolgozik, - mert mi számítunk rá, még nagyon, nagyon sokáig.

Amellett, hogy Dórit maximálisan támogatjuk mindenben, mindenkit arra biztatunk, hogy látogasson el a Polgármesteri Hivatal C szárnyába, ahol október 12-én 10 órától ingyenes előadásokkal, szűrésekkel, szaktanácsadásokkal várják az érdeklődőket.

Ha számodra is fontos a nőket érintő kór megelőzésére való felkészítés, téged is várunk a V2 MotoRock cukrászda rendhagyó szezonzáróján. A nap folyamán egy közös festményt alkotunk, egy kiállított vászonra mindenki festhet valami apróságot, amely maradandó emlék lesz az idei nyárról.”

Tóth-László Krisztinát, a V2 MotoRock cukrászda tulajdonosát kérdeztük, hogyan kerültek a támogatók közé.

– Nyár elején felhívtam Petrás Gábort, hogy szeretnék jótékonykodni, vagy valami olyanban részt venni, amivel felhívnám a figyelmet valami nagy dologra a motorosokkal közösen. Mondta, hogy a nyári szünet miatt nincs semmi olyan, de októberben lesz a mellrákos rendezvényünk. Ez az én témám, mondtam, mert Dóri miatt ez nálunk napi szintű téma. Sokat szoktunk ezzel kapcsolatban Dórival beszélni, hogy még mindig kevesen tudják, nem figyelnek oda magukra, és hogy erre fel kéne még jobban hívni a figyelmet. Gábornak mondtam, hogy nélkülem nem csinálhatják meg. Így kerültünk bele. Megpróbáltuk összevonni a motoros a szezonzáró bulinkkal, összehúzni a két rendezvényt, hogy a szezont egy ilyen méltó eseménnyel zárjuk le. A motoros ismerősök között elindult a telefonos hullám, a Facebook-üzenetes hullám, hogy ekkor és ekkor jelenésetek van. Nagyon sokan nem környékbeliek, messzebbről jönnek. Ez erősen időjárás függő, úgyhogy imádkozom, hogy jó idő legyen, mert ezen áll, vagy bukik minden. Az a 100 körüli motoros, amit hirdetnek, nagyon valószínű, de csak ha nem esik, és az is jó lenne, ha nem lenne annyira hideg, hogy ne üljenek motorra. Mert azért 12 fokban nem jó mondjuk idemotorozni mondjuk Keszthelyről.

Milyen egy olyan emberrel együtt dolgozni, aki érintett egy ilyen betegségben?

– Hogy milyen vele és milyen nézni minden egyes nap a vívódását? Amikor megtudta, egy jó fél évig, háromnegyed évig táppénzen volt, nem dolgozott. Megvívta a saját harcait, úgy lelkileg, mint fizikálisan, mindenféle szempontból. Ennyi kellett, mire eljutott oda, hogy már biztosan képes lesz dolgozni. Nem teljes műszakban, hetente egy pár napot, hogy ne otthon várja a kaszást, és hogy mégis közösségben legyen. Nyilván a családja ugyanúgy dolgozik attól, hogy ő beteg és nagyon kellemetlen otthon várni. Egyébként már hiányzott neki a szakma is, mert szerencsére ő az az ember, akinek a cukrászat nemcsak egy munka, hanem egy hivatás. Ez nem volt kérdés, vártuk vissza. Neki azért megvannak az időpontok, amikor orvoshoz kell járni, kötelezettségei vannak. Mi teljes mértékben mellette állunk, akkor dolgozik, akkor jön, amikor akar. Elfogadtuk, hogy így van, ez nem is volt kérdés senkinél, természetesen jött. Dórival nekünk már régóta van kapcsolatunk, régóta dolgozunk együtt. Ő egy megbízható ember volt mindig is. Kajla, szeleburdi, néha heves, de nem volt kérdés, hogy teljes mértékben ott állunk mellette. Amiben tudjuk, mindig segítjük, meg fogjuk is.

Ennyire természetes volt?

– Ahhoz, hogy tudj viszonyulni valakihez, ismerned kell azt az embert. Nekünk Dórival elég jó kapcsolatunk volt, nemcsak főnök - alkalmazott, nemcsak kolléga, nekünk igazi baráti viszonyunk volt az elejétől fogva. Aztán amikor megtudtuk a hírt, az mindenkinek sokkhatás volt. Úristen, most akkor mit csináljunk, hogy kezeljük ezt? Most akkor babusgassuk, vagy most mi lehet neki a jó? Nem az, hogy nekünk, hanem, hogy neki mi lehet a jó, hogy mire lehet szüksége. Ez nyilván nem egy csettintésre azonnal jött, erre rá kellett érezni, hogy neki mik az igényei és mi az, amit én tudok nyújtani.

Megijedt, amikor megjött a hír?

– Hát ott együtt zokogtunk. Hogy én érintett lehetek-e? Nálam van egy más orvosi történet, ami miatt fontos számomra a figyelemfelhívás női szemszögből. Hogy ne húzzák az időt a gyermekvállalással, mert ott is lehetnek olyan komoly problémák, amire nem is gondolnak. Nem figyeltem én sem magamra, és megvan a következménye. Ebből a szempontból is át tudom érezni. Elmentem az évi rákszűrésre, de nem kértek vérvételt, nem kért senki semmit. Ő is rögtön, ahogy érzékelte, elment, és bízunk benne, hogy orvosolható lesz. Én is jobban odafigyelek magamra, olyan vitaminokat szedek, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Szokták mondani, hogy addig nincs baj, amíg nincs baj. Amikor meg már megtudtad, hogy baj van, onnan már nehéz visszafordulni. Ezért tartjuk fontosnak a figyelemfelhívást.