70 éve alakult az OMBKE helyi szervezete

A megjelent kohász egyenruhás résztvevőket Cseh Ferenc, a helyi szervezet elnöke köszöntötte, aki többek között elmondta, hogy a tagság büszke lehet arra, amit az iparágban és a felsőfokú kapcsolatokban, hagyományápolásban vállaltak és végeztek. Köszönettel és tisztelettel gondolnak azokra az elődökre, akik előttük jártak, akik megalapozták és erősítették ezt a közösséget. Az ő munkájuk, példamutatásuk és kitartásuk tette lehetővé, hogy ma közösen ünnepelhetik az elmúlt 70 évet. "Az előttünk álló kihívások megváltoztak az előző évtizedekhez képest, de biztos vagyok abban, hogy a közös szakmai összefogás, a kreativitás az elkötelezettség erejével megújulást hoz, és alkalmazkodni tudunk az újfajta helyzethez."

Bocz András, az OMBKE Vaskohászati Szakosztályának elnöke is bízik abban, hogy a következő hetven év is hasonló eredményekkel fog eltelni, és a 140. jubileumot is köszönteni fogja a kohász egyesületi tagság. Az elkövetkező időszak várhatóan nem lesz egyszerű, mivel "...a szakosztály alól lassan elfogy az ipar. A helyi szervezetek - ha nem is könnyű körülmények között ugyan, de - megmaradtak, és járni kell az utat tovább. Az elődök munkája és a selmeci hagyományok mindenképpen erre köteleznek bennünket, az elhivatott szakembereket - úgyis mint baráti társaságot. Ehhez kívánok jó egészséget, kitartást, hogy a következő 70 év után is összejöhessünk ünnepelni."

Kvárik Sándor, a helyi szervezet titkára ezután a kitüntetések átadására kérte fel az elnököket. A helyi közösségért végzett munkájának elismeréseként Egyesületi Emlékérmet kapott Felföldiné Kovács Ágnes, Józsa Róbert, id. Kopasz László, Szente Tünde, és Verbó Géza.

Ezután pódiumbeszélgetésre került sor, melyet Szente Tünde szociológus vezetett. A beszélgetésre felkérte Tóth László egykori elnököt, Hevesi Imre egykori titkárt, nyugalmazott kohómérnököket, Bocz András egykori helyi, jelenlegi szakosztályi elnököt, nyugalmazott vegyészmérnököt, Cseh Ferenc jelenlegi helyi elnököt, kohómérnököt. Szente Tünde a beszélgetést hét témakör köré csoportosította, tulajdonképpen korszakonként, a helyi szervezet történelmének során. Mindegyik remek lehetőséget kínált a beszélgetőtársaknak a visszaemlékezésre, kedves történeteik elmesélésére. A beszélgetés utolsó témájaként egy feszengető kérdést tett fel, amely mindenkit elgondolkodásra késztetett. Végül mindannyian egyetértettek Hevesi Imrével, aki azt mondta, hogy "Bízni kell abban, hogy mindig lesznek a szakmát tisztelő szakemberek, és az egyetemeken mindig lesznek olyan hallgatók, akik az utódokat felvilágosítják arról, hogy mi történt hajdanában, hogyan kezdődött az őskorban a nyersvasgyártás, hogyan kezdődött Selmecbányán a kohászati szakma oktatása és a hagyományok ápolása."

A beszélgetés után Markovics György, A Fejér Vármegyei Iparkamara titkára szólt a tagsághoz, megjegyezve, hogy a jelenlévők közül nagyon sokakkal együtt dolgozott az évek során. Segítséget kérni érkezett, hiszen a vármegyei kamara kiadni készül egy könyvet - pontosabban annak második részét, "Mérnökök Fejér megyében" címmel. Ehhez kérik a tagságtól az arra méltó személyek neveit, akikre jó lenne visszaemlékezni, akik öregbítették szakmájuk, vagy a város hírnevét valamilyen formában, és akik majd szerepelnek a kötetben. 

A program végeztével baráti beszélgetésre maradtak tovább az egyenruhás szakemberek. Meg kell említeni, jó néhányan azon morfondíroztak, hogy valóban lesz-e még jövője a kohászatnak és a kohászati szakmának Dunaújvárosban, sőt Magyarországon.

Szerző: Vass Tamás