Geometrikus játékosság a dunaújvárosi alkotótól

Ezt a csoportos kiállítást mindig kétévente rendezi meg a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, amelyen mind a fiatalabb, mind az idősebb generáció képviselői állítanak ki alkotásokat. Egy művész általában két-három munkáját küldi be erre a szakmai börzére. Ezúttal közel ötven alkotó kapott meghívást, így mintegy százötven ötvösművészeti remekművet vonultat fel az október 22-ig látogatható tárlat. Két alkotás részletét jelenítették meg a meghívón, abból az egyiket a dunaújvárosi kultúrberkekben jártas személyek minden bizonnyal felismerik: Gombos István kisplasztikájáról van szó.

Sokoldalúság

Mint azt a Ferenczy Noémi-díjas és Vörösmarty-díjas ötvösművészünk elmondta, a négy évtizedes alkotói munkássága során mindig szem előtt tartotta azt, hogy egy kiállítóhelyre kétszer nem viszi ugyanazt az alkotást, hogy mindig meglephesse a nagyérdeműt. Az idei biennálét a Petőfi-emlékév tiszteletére hirdették meg, s olyan témakörökben várták rá a műveket, amelyek a költő személyiségét a leginkább jellemezték, így a szabadság, a szerelem, a hazafiság és a hősiesség. Téves azt gondolni, hogy egy ötvösművész egyszerűen megformálja Petőfi Sándor alakját egy domborműn, és ezzel kész is a kiállításra szánt alkotása. Egyrészt azért, mert az ötvösség, illetve egy pontosabb megfogalmazás alapján a fémművesség rendkívül sokszínű művészeti ág, az ékszerektől kezdve a kovácsolt vasból készült elemeken át a monumentális alkotásokig képviselik a szakmát, de a fém felületi megmunkálásának módszere is szélesíti a spektrumot. Másrészt a sokoldalúságot szemlélteti az is, hogy a művek által belső gondolataikat, érzéseiket is kifejezik az alkotók, vagy éppen megfogalmazhatnak velük egyfajta társadalomkritikát is. Nem beszélve arról, hogy a művészek egymásra is hatással vannak.

Csodás felületi megmunkálás

Az idei biennáléra az idősebb generációt képviselők inkább kisplasztikákat hoztak, a középgeneráció ékszereket készített, három alkotó érmét munkált meg, de voltak használati tárgyak is a kiállított kreációk között. Gombos István ötvösművészeti munkásságának azon korszakából választott három alkotást a biennáléra, amikor is a konstruktív geometrikus ábrázolás játszotta a főszerepet. Nevezetesen „A kör elmozdulása a síkból I-II.”, illetve „A négyzet elmozdulása a síkból” című kisplasztikákat. A dunaújvárosi művész alkotásainak mintegy 80 százaléka magántulajdonban van, ahogy ez a három darab is, így ilyenkor elkéri az aktuális kiállítás időtartamára. Mielőtt a közönség elé kerül a mű, dolgozik még rajta Gombi, a kisplasztikák minden egyes elemét külön-külön is polírozza, hogy azt a hatást adja vissza, amelyet a megalkotásakor is. Jelen esetben szépen megmunkált krómacél, bronz és réz anyagokról van szó, amelyeknek nemcsak a mívesen kialakított formák miatt csodás az összhatása, hanem a felületi megmunkálásnak köszönhetően egyfajta fény-árny játék ragadhatja el a nézője tekintetét. A kiállítást Serbakow Tibor ötvösművész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége ötvös szakosztályának elnöke nyitotta meg, majd Keppel Márton művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe (ez volt a tizennegyedi biennálé, így legközelebb immáron három évtizedes jubileumát ünnepelhetik a szakmai rendezvénynek).

Az idei biennálé megnyitója nagyon sok látogatót vonzott, és bizony sokan csodálták meg a dunaújvárosi alkotónk kisplasztikáit. Gombos István 2004-ben kapta meg az ötödik biennálé szakmai díját, ami azért is kiemelkedő, mert ezt az ötvösművészeti szakma, a művésztársak ítélik oda.

Nem ez az idei első csoportos kiállítása, a biennálét megelőzően, augusztus 27-én zárult a Fejér Vármegyei Tárlat a székesfehérvári Csók István Galériában, amelyre a Fejér vármegyében élő hivatásos képzőművészek kapnak meghívást. Gombos István ezen a seregszemlén a  Hagyaték a III. évezred küszöbén című kompozíció-sorozatának egyik részletét a Föld metamorfózisa című alkotását mutatta be.