Újabb rangos helyen láthatók Pentelei Molnár János festményei

Dunapentele szülöttje tehetségének kibontakozását, művészi pályája kiteljesedését, nemzetközileg ismert festővé válása főbb állomásait a július 5-i megnyitón Rohonczi (ROHO) István képzőművész, a kiállítás kurátora ismertette. Az évfordulós programsorozat élére álló Pentele Baráti Kör Egyesület vezetősége örömének adott hangot, és megköszönte a perkátaiak együttműködését, érdeklődését. A kastély életre kelt tereit a Sándor Frigyes Zeneiskola növendéke, Héger Ádám zongora játéka töltötte be, utakat nyitva a művészi befogadás egyetemes élményei előtt. A kastély három termét kitöltő képek Boda József műgyűjtő tulajdonát képezik, aki a birtokában lévő Pentelei Molnár János alkotások képzőművészeti albumának kiadója. A Felvonási Tünetek Színjátszó Műhely irodalmi összeállításában Murzsa Renáta és Murzsa Katalin Kosztolányi Dezső, József Attila, Tóth Árpád, Juhász Gyula művekkel lépett a figyelmes közönség elé, népdalokkal gazdagítva műsorukat.

A nemesi származású pentelei Molnár család sarja

Pentelei Molnár János a helyi elemi iskolában nem tartozott a jó tanulók közé, de sokat olvasott, rajzkészsége, szelleme elárulta tehetségét, ezért nevelői, tanárai továbbtanulásra ajánlották. Édesapja kívánságára beiratkozik a Tengerészeti Akadémiára, de vonzalom híján visszatér eredeti iskolájába, a Pesti Reáltanodába. „Érettségi után elvégeztem az építő felső ipariskolát, s rövidesen bekerültem a mezőhegyesi kataszteri hivatalba. Az önkéntesi év alatt gondoltam először, hogy művésszé legyek. Eddig is festegettem, de erősen megfogott a vágyakozás…, és a hivatalt otthagytam, 1902-ben feljöttem a fővárosba.” – írta egy helyütt. Az időben nagyot ugorva, Münchenben az erdélyi, örmény gyökerű magyar festőművész, Hollósy Simon tanítványa, aki a „széles, összefoglaló látásra” tanította. A részletkidolgozást viszont az 1903-as Julian Akadémia (Académie Julian) festészeti és szobrászati magániskolában Jean Paul Laurens-tól Párizsban gyakorolta. Budapestre költözésükkel (1906) a Benczúr Gyula által alapított festőiskola tanulója. Az 1908-as hollandiai ösztöndíja alatt mások mellett Rembrandt-ot tanulmányozza.

Festői korszakait követve, kezdetben a szegények, az elesettek szolgáltak számára témául. A Bibliai kompozíciók a Benczúr iskola stílusjegyeit hordozzák. A portré, életkép, tájkép és csendélet festészete teszi műveit közkedveltté. Külföldön ezernél több, idehaza néhány száz alkotása forog kézen, gazdagítja gyűjtők anyagát. Művei szerepelnek a Magyar Nemzeti Galériában, alkotásai megvásárolhatók a Kieselbach Galéria és Aukciósházban.

A július 5-én megnyílt tárlat Perkátán augusztus 31-ig tekinthető meg, a folytatásban Gyula város Kohán Képtára tartogat további meglepetéseket a Pentelei Molnár János hagyaték rajongóinak, avagy azoknak, akiknek újdonság erejével hat az egykoron népszerű és elismert festőművész részben ránk maradt, másrészt feltáratlan öröksége.

Kitüntetések, ösztöndíjak és figyelemre méltó alkotások – a teljesség igénye nélkül, korabeli stílusban papírra vetve

Pentelei Molnár János az 1905-1906. évre megkapta a Nemes Nándorné-féle ösztöndíjat, az 1906. évi őszi kiállításon „Ősszel” című képét megvette a király. 1907-ben Pável-féle ösztöndíjas, 1907 tavaszán 1600 koronás állami ösztöndíjban részesül. Az 1907 őszi tárlaton kiállított „Kaszálón” című képét szintén megvette a király, az 1907/908. téli tárlaton „Bárányfertály” című képét megvásárolta az állam. Az 1908. évi tavaszi tárlaton „Finis” című képére megkapja a Wahrmann-díjat, ami 1800 koronás utazási ösztöndíjat jelent. 1908-ban neki ítélték a 4200 koronás Andrássy-díjat. Az 1908-1909-es téli tárlaton az Erzsébetvárosi Kaszinó díját kapja Csendélet című festményére, az 1909-es Tavaszi tárlaton „Kereszlevétel” című képét megveszi az állam, az 1909-1910. évi téli tárlaton elnyeri a Rudics-díjat, a „Harminc ezüst pénz” című képét a Képzőművészeti Társulat veszi meg a Szépművészeti Múzeumnak. Az 1910-1911. évi téli tárlaton neki ítélik a kis állami aranyérmet az  „Ego eimi” című képe alapján, 1912 tavaszán kiállítást rendez a bécsi „Künstlerhaus”-ban, ahol az osztrák állami kis aranyérmet nyeri el. A berlini Schulte szalonjába került a nagyobb csendélet-kollekciója – részlet egy korabeli Művészeti lap szerzőjének autentikus nyelvezetű beszámolójából.