Véget ért a négy napig tartó dübörgés a Szalki-szigeten

Idén egy fellépősátorral kevesebb volt, így egy csomó szárnyát bontogató banda kimaradt a bemutatkozás lehetőségéből, dunaújvárosi formáció így csak három jutott színpadhoz, a Misfit River, a Morhord és a Pop Mockup, ráadásul ők is csak a délelőtti idősávban. Valami csoda folytán azonban mégsem üres nézőtér előtt játszottak, mindhárom délelőtt 11 órás kezdésnél több tucat hallgató várta, hogy a húrok közé csapjanak. A siker egyiküknél sem maradt el, a közönség nagyra értékelte a produkciójukat.

A hétvége kínálatában a szcéna különféle stílusai egytől-egyig képviseltették magukat, bár a punk ezúttal nem kapott különösebb szerepet a kínálatban. Viszont a 30 méter széles, 16 méter magas nagyszínpadon felvonult a hazai és a külföldi előadók színe-java. A kisebb színpadokra viszont bekerültek egészen különleges produkciók is, olyanok, mint a rendkívül megosztó Igorrr, vagy a metált harsonával színesítő Moon sorrow is. Bár a feltörekvő tehetségeknek lehetőséget kínáló színpad idén nem üzemelt, azért akadtak vastagon megjegyzendő nevek, akikre érdemes lesz odafigyelni. Ilyen például a Kőbányai Zenei Strúdóból indult Tiansen zenekar is, akik már nem először villantják meg tehetségüket, de érdemes megemlíteni például a Tengeri Püspök formációt is. Fontos visszatérő volt a Dog Eat Dog is, jó volt látni az Ördög fellépését, amelyből már valószínűleg nem sokat láthatunk.
Vasárnapra döntően a magyar zenekaroké volt a terep a Rockmaratonon. Nagyszínpadot kapott a Moby Dick, igaz a délutáni műsorsávban, a színpad nagy része elé odatűző nap korlátozta is közönség létszámát, bár az árnyékos részeken sokan hallgatták, a lassan negyven éves hazai trash metál bandát. Sőt még lánykérés is volt a színpadon. Aztán a Keresztes Vitéz című számmal zárták a rövid programot, hiszen ezen a napon is feszített volt a program. Hosszabb lélegzetvételnyi szünet után a kisebbik nagyszínpadon kezdett is a Sing Sing. Nekik is szűk egy óra jutott, de azért a leghíresebb dalaikat el tudták játszani, mint a Nehéz lehet hősnek lenni, a Tetovált jel és a kihagyhatatlan Halál a májra című nótát. Utánuk következett a nagyszínpadon a Lord. Az idén már 52 éves banda ezúttal is hozta a kötelezőt a közönség legnagyobb örömére. Sokakat megmozgatott a koncert, még az árnyékos részekről is többen indultak el, hogy megnézzék az együttest. A Lord az a banda, amit a rockerek nagy többsége ismer és szeret is, a régóta fiatalabb generáció tagjai kiváltképp, akinek még ifjú korukban akadhattak be a dalok. Kifutok a világból, Egyedül, Kisfiú, Vándor mind elhangzottak. Jól szólt a motyó, de talán egy kicsit lehetett volna hangosabb.

A Lord után bedurvult a szitu, jött a brazil Ratos de Porão hardcore punk/crossover thrash/punk rock/d-beat/thrash metal együttes. A több mint negyven éves múltra visszatekintő zenekar a fentebb felsorolt stílusokból igyekezett egy-egy adaggal szolgálni a kisebb számú, de lelkes közönségének.
A nagyszínpad elé már ekkor gyűlt a nép, hogy aztán az Ossian elkezdje a koncertjét a Rock katonái címmel. Feszes, de jól összerakott műsorral készültek, hoztak uj számokat is a nemrég megjelent albumról, de a kötelező klasszikusok közül is eljátszottak jó párat. A hangulat tüzes volt, Paksi Endre jól megmozgatta a közönséget, jól állt a zenekarnak a nagyszínpad és a hangerő is.
A30. Rockmaraton véget ért ugyan, de remélhetőleg a szervezők folytatják a munkát és jövőre a mostani hibáikból okulva folytatják a sorozatot.