Kortárs fuvolaest a szakmának és a közönségnek

Aki egy kicsit is ismeri a hazai zenei életet, az tudja, hogy Matuz Gergely 1996-ban megalapította a Marcato Együttest, amely alapvetően a kortárs zenére specializálódott, így aztán túl sok csodálkozni való nincs azon, hogy a fuvolaművész kortárs magyar zeneszerzők műveiről tartott előadást, miközben be is mutatta azokat, amivel elkápráztatta a közönséget, és a szakma művelőit egyaránt. A műsoron öt kortárs zeneszerző művei szerepeltek, beleértve az előadót is, aki maga is ír muzsikákat: Szigeti István, Sugár Miklós, Hollós Máté, Matuz Gergely és Madarász Iván neve szerepelt a felvonultatott komponisták között. 

A a bő egy órás repertoárban Szigeti István: Jobb MA egy TUZ (ok), Lendületben, Ritornelli, Sugár Miklós: Extraction, Másodvirágzás, 3'13, Hollós Máté: Fuvollat, Matuz Gergely: D, A Kakukk tánca, Konnakol D-ben, Madarász Iván: Amit Hamlet nem mondott el Oféliának, Amit Ofélia nem mondott el Hamletnak és Madarász Iván: FürZogy című műve szerepelt. Ami az előadásmódot illeti, a laikus számára úgy tűnt, hogy a kortárs művek interpretációja talán még komolyabb szakmai felkészültséget igényel, mint a klasszikusoké, mert egyrészről olyan hangokat is kicsikart a jól ismert hangszerből, amik egy klasszikus darabban biztosan nem hallhatóak, másrészt időnként ritmushangszerként is használta a fuvolát, esetenként pedig még meg is fordította, és a másik végét fújta meg, nem beszélve arról, hogy sokszor párhuzamosan több hang és szólam hangzott el, néha pedig lábaival segített be a ritmusszekcióba.

A koncertet követően szakmai konzultáció zajlott, ahol apró nüanszok és előadásbéli titkok is napvilágra kerültek. Többek között arra is fény derült, miként értelmezhet egy előadó egy kortárs kompozíciót, mennyire van szabad keze és mik a megmásíthatatlan kottaelemek.