Romhalomból (fő)város

Géra Eleonóra 2005 óta foglalkozik Buda történetével, amely a 2024-ben elnyert MTA-doktori disszertációjának témáját is adta. A török kiűzését követően Buda napokig égett, teljesen elnéptelenedett. Az romokból újjászülető településen 1686. szeptember 2. után teljes lakosságcsere történt.

Otthon a füstölgő romhalmazból

A betelepülések és az irányított betelepítések sokszínűvé, kulturálisan és nyelvileg is változatossá tették Buda lakosságát. Ebben a rendkívül összetett társadalomban a városi népesség több joghatóság alá tartozott, és a polgárok jelentős jogokkal bírtak, de a polgárjogot nem adták ingyen, és számtalan feltételnek kellett megfelelni az elnyeréséhez. A város joghatósága alá tartozó lakosságnak csak csekély része, talán 5 százaléka rendelkezett valóban polgárjoggal, a többiekhez képest különféle kiváltságokkal, mindenki más úgynevezett egyszerű városlakó volt.

Géra Eleonóra értekezésének fő fókusza arra irányul, hogy ebben a multikulturális társadalomban, amelyben megszokott volt az emberek vallási, nyelvi, kulturális különbözősége, hogyan próbálták a városi tanács tisztviselői fenntartani a rendet a lakosok körében, illetve hogyan próbáltak olyan szabályokat hozni, amelyek megelőzik a konfliktusokat, és ha ez nem sikerült, milyen elrettentő hatású büntetéseket szabtak ki.

„Ezt a korszakot a jelenlévők társadalmának nevezzük – mondja a történész. – Mivel az emberek jelentős része nem vagy csak nagyon korlátozottan tudott írni-olvasni, a szóbeli és vizuális kommunikáció volt a fontos. Ez adta a városi tömegmegmozdulások, például a körmenetek és a nagy városi ünnepek jelentőségét.”

Az ítélet-végrehajtások, piacnapok és tisztújítások – mint például a polgármester-választás – ugyanilyen látványos üzenetet közvetítettek. A helyhatósági választásokon minden polgárnak részt kellett vennie, és ha valaki nem jelent meg, büntetéssel kellett számolnia. Ugyanakkor azok is érdeklődtek a város belügyei, politikai kérdései iránt, akiknek nem volt polgárjoguk. Az újonnan választott polgármestert és a tanácsosokat a menet hazakísérte, így pontosan tudták, hova kell menni, ha például a lehető leggyorsabban panaszt akarnak tenni. Ezek mind olyan nyilvános események voltak, amelyeken különféle eszközökkel a lakók tudtára lehetett adni, mi történt a városban, és kinek hol van a helye a hierarchiában.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.