Duma, duma, duma - némi humorral

Legutóbb Dombóvári István és Kőhalmi Zoltán szövegipari duója érkezett az immár Bartókba költöző helyi dumaszínházba, hogy kielégítse a telt házas érdeklődés óhaját: másfél-két óra nettó kacajtúra. A leosztás értelmében Dombóvári hozta a vidékről a nagyvárosba érkező haveros figurát, Kőhalmi pedig a számára már igényesen és jól belakott agyalós humort prezentálta az egybegyűlteknek, akiknek zöme láthatóan azt kapta a pénzéért, amit várt is. A néhol maga elé bambuló kisebbség pedig tűnődhetett: az életciklusgörbe hulláma előbb vagy utóbb végleg beteríti dumaszínházasainkat.

Húsz percen át egy szál mikrofonnal a kézben elképesztően nehéz szórakoztatni bő háromszáz embert, akik a kasszában hagyott lóvéért poénfolyamot, plusz extrákat várnak, pont úgy mint a profi futballban: rendre be kell lőni a ziccert, lehetőleg ugyanott ugyanúgy sohasem. Ennek a szakmának is meglesznek/vannak a maga zidanejai (Kőhalmi egyébként is az), és illésbélái , csakhát a legutóbbi est egy rosszabul sikerült hakni volt. Egy darabig ránk is fér a pihenés. Addig is mehet kazettáról a Markos-Nádas összes.