A legnehezebb feladatokat szereti a legjobban

Találkoztam már néhány, szakmája iránt valóban elhivatottságot érző egészségügyi dolgozóval, de mind közül Ádám Anett nyugodt kisugárzása tette rám a legnagyobb hatást.

Talán nem véletlenül. Az ő esete a korán felismert hivatás iránti elköteleződés hamisíthatatlan példája. Még tízéves sem volt, amikor idős rokonok betegségei nyomán megismerkedett a gyógyító munkával, az ápolással, és már akkor mondta édesanyjának, őbelőle semmi más nem lehet, mint ápolónő!

Így is lett: tizennégy éves kora óta van a szakmában, akkor kezdte el a szakiskolát a Lorántffyban, és a vakációkban már a sebészeti osztályon vállalt munkát. A dunaújvárosi Rosti Pál középiskolában érettségizett és a Pécsi Orvostudományi Egyetem kaposvári karán szerezte meg diplomás ápolói végzettségét. Azóta: tizennyolc éve első munkahelyén, a Szent Pantaleon Kórház sebészeti osztályán dolgozik, 2003 óta osztályvezető főnővérként, közismertségnek és közszeretetnek örvendve.

Az ápolás a szenvedélye is egyben

– Ezen a nyáron voltunk először egyszerre tizennégy napot üdülni a párommal és a kislányommal – mondja Ádám Anett. – A tizedik napon már nem bírtam tovább: egyszerűen muszáj volt felhívnom az osztályt, hogy mi a helyzet? Pedig tudom, hogy nagyszerű csapat dolgozik itt, a sebészet orvosai és az ápolók közössége nélkül nem hogy erre a díjra nem lett volna esélyem, de a munkámat sem tudnám ezen a színvonalon elvégezni! Számomra a feladat lényege az ápolás: az otthonápolókkal is tartom a kapcsolatot, és én is dolgozom az otthonápoló szolgálatban.