A magyarországi lengyelek napja

A közös történelmi gyökerekre való tekintettel június 27-én ünnepeljük a magyarországi lengyelség napját. Ez a nap egybeesik Szent László névnapjával, aki 1996 óta a magyarországi lengyelek védőszentje. Az 1900-as népszámláláskor még 50 ezer 182 lengyel élt Magyarországon, 1916-ban már csak 36 ezer 524 volt a számuk. A többi akkori nemzetiségekkel összevetve arányuk eltörpült az összlakossághoz képest. Igazi falusias jellegű kolónia Kőbányán alakult ki, ahol a kőbányában, téglagyárakban, porcelángyárakban, illetve a sörgyárban dolgoztak. Számukra épült Kőbányán a lengyel templom. Jelenleg hazánkban 4-5 ezer lengyel honfitársunk él, egyharmaduk Budapesten. Dunaújvárosban is létezik Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, mert városunkban is vannak lengyelek, elnökük pedig az a Modrzejewska Ewa, aki már évek óta jó barátom, amire büszke vagyok!

„Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

A magyarok és a lengyelek kapcsolata igen erős a történelem folyamán, egészen az Árpád-kortól napjainkig. Mindkét államot nagyjából egy időben, az első ezredforduló környékén alapították, és a két kereszténységet felvevő, államalapító uralkodóház, az Árpád-ház és a Piaszt-dinasztia is jó viszonyt ápolt. 

Már ekkor, Géza fejedelem második feleségével elkezdődtek a lengyel-magyar uralkodói házasságok, amelyek végig kísérték az országegyesítésben, hatalmi konszolidációban és a függetlenség megőrzésében évszázadokig előszeretettel egymásra támaszkodó két állam korai történetét. Szent László például nemcsak lengyel anyától, de Lengyelországban is született.

A lengyelek és a magyarok kölcsönösen támogatták egymást az éppen aktuális ellenség, például a német-római császár vagy a cseh király ellen, vagy éppen az utódlási viszályokban álltak egyik vagy másik trónkövetelő mellé. Egy-egy vereség után pedig rutin szerűen kerestek menedéket egymás országában. Az Árpád-ház kihalása után, az Anjou királyok idején is folytatódott a jó viszony, elég, ha csak a magyar-lengyel perszonálunióra gondolunk, amikor is a lengyel anyától született Nagy Lajos lett a magyar király, majd Lengyelország uralkodója is.

 Később Báthori István erdélyi fejedelem lengyel királlyá választása után (1576) hadügyi reformot hajtott végre. Létrehozta a szárnyas huszárok alakulatát, és Erdélyből behívta az első szablyakészítőket, minek nyomán a lengyeleknél is elterjedt a szablyavívás harcművészete. A lengyel és magyar köznemesek életmódja is hasonló volt. Ugyanolyan fegyvert használtak és ugyanolyan harcmodor szerint küzdöttek. Báthory Istvánt a krakkói waweli székesegyház kriptájában temették el. A lengyelek a mai napig egyik legnagyobb királyuknak tartják. Teszik ezt annak ellenére, hogy Báthory élete végéig megmaradt magyarnak, lengyel alattvalóival pedig csak latinul tudott szót érteni. 

A két nép közötti barátság a történelem folyamán csak erősödött

Lengyelország 18. század végi feldarabolása után a magyarok továbbra is ahol tudták, támogatták az újraegyesítési törekvéseket. A magyarországi lengyelség – egyúttal a lengyel és magyar nemzet – történetének legjelentősebb fejezetei közé tartozik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A harcokban Bem József és Henryk Dembiński tábornokkal az élen több ezer lengyel tiszt és közkatona is részt vett. 

Az első világháborúból Lengyelország győztesként, Magyarország pedig vesztesként került ki. 1920-ban, a lengyel–bolsevik háború idején a magyar hadisegély nélkül a lengyelek nehezen tudták volna legyőzni a bolsevik hadsereget, különösen úgy, hogy a háború döntő szakaszában, a varsói csata előtt csak Magyarország szállított Lengyelországnak lőszert.

1939-ben a második világháború kitörése után, amikor is Lengyelországot lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai, több mint 100 ezer lengyel katona és civil talált menedéket Magyarországon. A második világháború után mindkét országban kommunista hatalom jött létre, Moszkva pedig vigyázott arra, hogy az egyébként egymással rokonszenvező két nép ne kerüljön közel egymáshoz. A szovjet félelmet igazolták 1956 eseményei. A diktatúrával és a szovjetrendszerrel szembeforduló két társadalom élénken reagált a másik országban lezajló eseményekre. Így az 1956. október 23-i tüntetés a lengyelek melletti rokonszenv kinyilvánítása jegyében szerveződött. A lengyelek is hasonlóképpen reagáltak a magyar eseményekre, vért adtak a magyar sebesülteknek, gyógyszer és élelmiszer szállítmányokat indítottak el Budapestre. Az 1960-as években a két országban a következő eltérés mutatkozott, a magyar gazdaság magasabb életszínvonalat biztosított, Lengyelországban viszont szabadabb szellem uralkodott. Az 1980-as években szerveződő magyar ellenzék számára fontos kapcsolatot jelentett a lengyel ellenzékkel való közvetlen érintkezés. A rendszerváltozás után nem véletlenül került ismét közelebb a két állam hivatalos vezetése, amihez közrejátszott II. János Pál pápa személye is, akit én a XX -ik század egyik legnagyobb személyiségének tartom, mert ő volt az, aki a fasizmus majd később a kommunizmus ellen is bátran felemelte a hangját. Isten éltesse tehát a magyarországi lengyeleket! Szczęść Boże Polakom na Węgrzech!

Felhasznált irodalom:

https://www.penzcentrum.hu/naptar/06-27/a-magyarorszagi-lengyelek-napja

Magyar zászló a Visztula felett. Magyar–lengyel kapcsolatok a magyar diplomácia szemével; szerk. Gerencsér Tibor, Marcin Grad, Mitrovits Miklós, ford. Schaffler György; Országház, Bp., 2019

https://nemzetisegek.hu/2021/07/06/magyarorszagi-lengyelek-napja/

Mitrovits Miklós: Tiltott kapcsolat. A magyar–lengyel ellenzéki együttműködés, 1976–1989; Jaffa, Bp., 2020

Kapronczay Károly: Lengyelország és a lengyel–magyar kapcsolatok 20. századi történetéből; Johan B. Alapítvány–Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet–Kőbányai Önkormányzat, Bp., 2018 (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára)