Újabb öt évnyi lehetőséget kapott

A felsorolásból is kitűnik, hogy bár egymáshoz kapcsolódóak a tevékenységek, nagyon sokféle kihívásnak kell eleget tenni az ezt elvállalónak.

-Az előző évek során már megismertem, hogy egyrészt a sokfélesége másrészt a mennyisége alapján ez már valóban túl sok! A lelkiismeretemre hallgattam, amikor úgy döntöttem, hogy megpróbálom folytatni, mert az intézményünkön belülről a feladatot és a körülményeket ismerő kollégák közül nem volt rá jelentkező. Mivel már hat éve vezetem, az összegyűjtött tapasztalatok és élmények már ott vannak a kosaramban és elmondhatom, hogy nem felkészületlenül vágok bele a folytatásba.

Kettős szerepben?

- Ez valóban így van. Húsz évig az egyik csoportban voltam óvó néni és a terveim szerint még leszek is. Nekem valóban ők az igazi közegem. Beszoktatós kiscsoportosnak éreztem magamat, amikor bekerültem az irodába. Lehet, hogy egy kicsit többet is sírtam, mint akik azt a posztot töltik be, aztán egy kicsit megerősödtem.

Most már kimondhatom

- Azt megelőzően egy védőbúra alatt tettem a dolgomat, hiszen örömmel jöttem és nem dolgozni jártam be. Ahhoz képest egy irodai munka, kevesebb örömforrást jelent, de az vigaszt ad, hogy itt tudom megalapozni a kollégáim sikereit azzal, hogy biztosítom hozzá a lehetőségüket. Amikor beülök az asztalom mögé, először a lelkemet kell meggyőznöm arról, hogy most is a gyermekek érdekében teszem a dolgomat.

Az elmúlt hat év eredményei közül válogatva.

- Szerencsére sok van belőlük. Leginkább arra vagyok büszke, hogy egy jól működő és egyre gyarapodó intézményt vezetek. Dunaföldváron négy óvodai telephelyünk mellett az ötödik a bölcsődei és a hatodik a főzőkonyha. Az eltelt idő során a széttagozódva, többféle tevékenységet végző hetvenöt embert sikerült egy közösséggé kovácsolni. 

Különösen az vagyok az elmúlt négy évben elvégzett munkánkra is.

- Amikor 2020 tavaszán a covid beköszönt, a szabályok heti szintű változása mellett, sikerült az Emberre figyelnünk, mert a gyermekek mellett a kollégáim is nagyon fontosak a számomra. 

Helyünk a világban

- A fenntartónk nagyon nagy anyagi támogatásával szervezeti fejlesztéseket is eltudtunk végezni. Szerencsére elfogadják a szakmai elképzeléseimet és támogatnak a megvalósításukban. Most már, mint köznevelési szakértő járom az országot, és nem egy budapesti óvodában is jártam, és azt kell mondjam, hogy a mi épületeink és intézményeink szakmai ellátottságban, mind az infrastruktúrában, magasan az országos felső réteghez tartozik. 

A felnőtteké mindenképpen. És a gyermekeké?

- Lassan visszazökkenünk a korábbi világunkba. Ez a pandémiás időszak azokat is megviselte, akik már bent voltak az intézetben. Nagyon fölerősödött az óvoda szocializációs szerepe, amely főleg az akkoriban születetteken volt észrevehető. Sajnos a felnőttek gondolkodásában is nyomot hagyott. 

Kapcsolat a családokkal

- Bensőséges viszonyt alakítunk ki velük. Annak ellenére, hogy irodában dolgozok, rendszeresen keresnek föl, hogy megosszák velem a problémáikat, bizalommal vannak irántam. Egy közösség vagyunk velük. Viccesen szoktam mondani a szülőknek, hogy attól a pillanattól, amikor a kicsiket beíratják hozzánk, nekik óvodai jogviszonya van, és innentől velünk is osztozkodni kell, mert már nekünk is mindent tudnunk kell róla. A kicsiknél előbb megszületik a bizalom, mint a felnőttekkel, de olyan jó érzés, hogy a három év után is lesz mit mondaniuk, ha az utcán találkozunk. 

A digitális kütyük? Sokan büszkék rá, hogy a pici gyermekek is milyen ügyesen kezelik őket…

- El kell fogadnunk, hogy ők már úgy születnek, hogy jobban kezelik ezeket az eszközöket, mint a szüleik. Az egyik feladatunk az, hogy megtanítsuk őket ezeknek a kritikus használatára. Sajnos én is látok olyat, hogy amikor érkeznek a szülő kezeli a kaput, mert a gyermek arra az időre sem akarja levenni a szemét a telefonról. Találkoztam olyan szülővel is, aki itt akarta hagyni a telefonját, mert a gyermeke, csak azzal tud étkezni. Természetesen megmondtuk, hogy szelíden megtanítjuk vele, hogy nem kell azt használnia.

Majd a főnök megmondja?

- Nagyon sok esetben mediátor, de gyakran coach is vagyok. Önmagamat is fejlesztem legutóbb például a Gordon tréningen vettem részt. Nagyon sokszor szembesülök a „majd a főnök megmondja & megoldja” problémával. Az első években ezt meg is csináltam, de azt nem mondom el, hogy hová vezetett és milyen árat adtam érte. Most már megtudom találni, hogy kié a probléma, és utána már őt segítem a megoldás érdekében.

Egyébként sem főnökösködsz?

- Egyenrangú emberek vagyunk. nekem most ez a munkaköröm. Innét kilépve ugyanaz az Edina vagyok, mint korábban és a baráti társaságom sem változott azóta. Ehhez a visszaalakuláshoz azért minden nap egy kis időt kell adjak magamnak, hogy az itteni problémáimat ne rakjam a családom és a barátaim vállára is.