Nyárzáró Családi napot tartottak Bölcskén

A gyermekeket ingyenes kenuzással, ugráló várral, ügyességi és kézműves játékokkal, valamint íjászattal várták. Hogy éhes és szomjas senki nem maradt az biztos. Ezt a kínzó problémát akár helyben is orvosolhatták az éhezők, de vesztemre egy hazakészülődő családot megkérdeztem, hogy miért vették ki az ebédszünetet?! A válaszuk egy pillanat alatt meggyőzött: az indulásuk előtt elkészített szilvásgombóc vonzotta őket egy kis időre haza. A többi titokról is lerántom a leplet!

A főrendező

A Nyárbúcsúztató rendezvényt még, ha tagadná is Sárosdi Tamás a Duna parti Csónakház Egyesület egyik tagja hozta létre.

- Nem akarom elvenni senki érdemét sem, mert itt mindenki Főkolompos, aki a lehetőségei szerint tett valamit ma a gyermekeinkért.

Tetszik-nem tetszik, lassan vége a nyári szünetnek. Egy vigasztaló eseményt terveztetek?

- Igen annak szántuk. Talán rosszul hangzik, hogy „Nyár záró” , de ennek az évszaknak is lassan vége kell, hogy legyen. Ahhoz, hogy jókedvűek legyenek jóféle elfoglaltságokat találtunk ki a gyermekeknek. Lehet, hogy elfogultnak találod, hogy elsőként a kenuzást említem, de nálunk található egy Kajak-Kenu Pont, ami a vízi turisztikai hálózatunk egyik állomása. Most megpróbáljuk korhatár nélkül elcsábítani a vendégeinket egy kis próbaútra, mert a mi holtágaink az egyik leggyönyörűbbek a Dunán. Természetesen nagyon vigyáztunk a hajóba szállókra, kivált a gyermekekre, ezért mindenkit ellátunk mentőmellénnyel. Emellett csakis kormányossal engedtünk el mindenkit, a saját biztonságuk érdekében. Az ördög soha nem alszik, de mi megpróbáltuk felkészülten tenni a dolgunkat. A mai programunkat élményevezésnek nevezném, tehát nem állítottunk időhatárokat, hogy mennyi idő után kell visszatérni a hajókkal. A cél az volt, hogy mindenki annyit evezzen, amennyi gond nélkül jólesik neki. 

Lelkesen mesélsz erről az eseménysorozatról

- Nem is tudnám másként, mert legalább annyira élvezem, mint a gyermekek, akiknek a kedvére hoztuk létre ezt az eseményt. Ez is jó alkalom volt arra, hogy ismét foglalkoztunk ezzel a szép parkunkkal, hogy még kulturáltabb körülmények várják az ideérkezőket. Azt szeretném, ha elégedetten távoznának és majd újra visszatérnének hozzánk! Délelőtt tíztől vártuk a vendégeinket és ahhoz, hogy estig kibírják, étellel itallal is készülnünk kellett. A bejáratnál Csányi Tomi és a Vivi fogadja őket a frissensült lángosukkal. 

Persze van itt erősebb kínálat is, hiszen egy-egy emberes bográcsban nagyon fonom babgulyás és sertéspörkölt is készül. Nem kell hüledezni, két mester főzi őket, és egészen biztos, hogy a gyermekek is örömmel fogyaszthatják, mert nem lesz nehéz és csípős sem. Az ételekhez- italokhoz támogatói jeggyel juthatnak hozzá a vendégeink. A bevételt a gyermekeink javára fordítjuk.

És a szomjúság ellen hogyan küzdötök?

- Mindenféle üdítő italokkal és természetesen az egész vidék legrangosabb boraival, a Tomolik pincészetéből származókkal.

Az örökifjú Lajos bácsi

Rendes nevén Kovács Lajos, de ő látva az erősödő barátságunkat, sietve tette hozzá, hogy a Cigi néven legalább olyan mértékben ismert, én is azt használjam... Rögtön az elején le kell szögezzem, csak erős rábeszélésre voltam elfogadni a bevallott hetvenkilenc éves életkorát. Egyébként meg bátor legény, mert madocsai lévén is nagy nyugalomban tette Bölcskén a dolgát. Milyen helyed van itt? Kérdeztem tőle.

- Nagyon jó, de én mindenhol föltalálom magamat. Baján kezdtem a Türr Istvánban, aztán Pestre mentem a Gép és Felvonóhoz, amikor aztán Egyiptomba akartak küldeni, inkább a Bölcskét választottam. 

(Gondoltam majd most letisztelem Cigi barátomat): Menni fog ez a pörkölt főzés – bográcsban?

- Azt hiszem eltalálok rajta, mert meg sem tudnám mondani, hogy hányadik alkalommal vállaltam el ezt a munkát. A kedvenc műfajom? Először is minden mehet, ami pörköltféle. A pacalfajták is. Nem mondják férfi mulatságnak, de a csirkéből szeretem a legjobban főzni. De nem ám akárhogyan, hanem rengeteg csirkelábbal! Nehogy meghúzd az orrod miatta, mert attól lesz neki olyan kocsonyás a szaftja, hogy egész életedben emlegetni fogod! Az én főztömből még nem ettél, de majd legközelebb megkóstolod.

Ma időre kellett főznöd.

- Nincs azzal semmi baj. Úgy kérték, hogy 14.00 órára legyen kész. Abban nem lesz hiba. Inkább félórával korábbra terveztem. Egy kicsit hűlni fog, de ezt még fél háromkor is vidáman eheted. Na mit szólsz?

Milyen köretet, milyen köretet?! 

- Amilyet kérnek. Ma például emiatt is hitetlenkedni fogsz. Olyan csipetkeféle fajta készül, a babgulyást főző barátommal együtt kínáljuk. Tavalyról jött az ötlet, ugyanis akkor nyolc kilót főztünk belőle, a leves mellett maradt még, aztán persze hogy meglátták. Egyből a pörkölthöz is kértek belőle. Azt ugye tudod, hogy nem főzzük bele a levesbe?! Persze, hogy nagy bajt csináljon ugye?! Csak akkor rakjuk bele, ha kis adag készül, amit biztos, hogy egyből elfogyasztanak a vendégek. Így meg tálaláskor rakjuk bele az adagba. Jobb a békesség. 

És, ha valaki duzzog, hogy neki egy szelet kenyeret adjatok?

- Itt? Hát itt minden van, kérheti, örömmel adjuk mindenkinek. Másra is figyelek én. Megszámoltam, hogy hány darab erős paprikát raktam bele és a tálalás előtt (a gyermekek miatt!) mindet kiszedegetem belőle. Aztán, ha egy felnőtt azt szeretné, ne félj, megkapja a magáét. 

Egy rendes magyar ember, pláne ezen a környéken mit iszik hozzá?

- Hát bort! Mondjuk sillert, vagy valami könnyű vöröset. Ne félj, ehhez a disznó pörkölthöz is nagyon jó lesz, nem fogsz benne csalódni. Én is iszok, de csak délben és este. Igaz, nagyon keveset. Nekem annyi is pont elég. A Pincesoron meg is emlegetik, hogy egy pohár bor után már csak vizet iszom. Igaz, attól is tudok nótázni!
Ők már brandnek számítanak!

Rögtön a bejáratnál Csányi Tamás és Sárosdi Vivien állt készen egy világbajnoli szinten működő lángos sütő aparáttal. Lehet, hogy addig eszedbe sem jutott ez a csemege, de ahogy odaléptél, kiderült, hogy ezt a csatát elveszítetted- mindenképpen meg kell kóstoljad. Utóbb kiderült, hogy jó döntést hoztál.

Óvatos duhaj lévén elsőként a Főnököt kerestem, Tamás pedig határozottan szavazott a feleségére.

- Valóban én vagyok, de nem keménykedek, békességben elvagyunk! (nyugtatott meg ragyogó mosollyal.) Leginkább az esztétikus megjelenésünkre figyelek, kiemelt hangsúllyal a remek készítményünkre. A Tamás kimagasló színvonalat hozott, olyan precízen sütötte a lángost mint egy komputer. A méretüket egy kiváló marketingfogással állította be. Mindenkinek, pláne a gyermekeknek ízlett, és persze voltak repetát kérők is. Egy kicsit remegett a térdem, ahogy hallgattam a Főnökasszony értékelő kritikáját, amit szerencsémre kedvezőnek találtam (vallotta be Tamás). A legnagyobb kritikusok persze a vásárlók, de úgy érzem, hogy őket a minőséggel, simán megnyertem.

Mi Magyarországon mindenhez is értünk, most a sikerek fényében mondd el, hogy milyennek kell lenni a lángosnak?!

- Ez egy régi kefíres alapú családi recept alapján készül, amit még az édesanyámtól tanultam meg, A részleteket természetesen a hétpecsétes titkok között őrizzük, ezért nem árulhatom el. Legfeljebb annyit, hogy mindenképpen szép aranysárgának és omlósnak kell lennie. Azért is büszke vagyok a receptünkre, mert ez nem tocsog az olajtól. Lecsepegtetjük és máris tálalható, sajtosan, tejfölösen, vagy simán, ahogy a vendég kéri. Minden évben támogatjuk egy felajánlással valamelyik egyesületet. A mai házigazdáknak a lángosra esett a választásuk.

Belakták a parkot

A Bölcskei Gyermekekért Közalapítvány maroknyi csapatának Majchrák-Meretei Boglárka lett a szóvivője erre az alkalomra.

- A rendezők azért kerestek meg bennünket, hogy gyermekprogramokkal és játéklehetőségekkel tegyük színesebbé a napjukat. Most aztán választhatnak a társasjátékokból a csillámtetkókból, a vizes-csűrős játékokból is. Az utóbbiakat csomagolva a legkisebbekre gondoltunk, de meglepetésünkre a nagyok is szívesen beszálltak ebbe a kis pancsolásba. Mellette egymás után készültek a merész mediterrán hajfonatok is. Nem pénzt akartunk ezekkel keresni, hanem a gyermekeknek akartunk egy kicsit kedveskedni a játékainkkal, amiket ők, örömmel fogadtak. A lehető legtöbb rendezvényen megmutatjuk magunkat.

A Kapitány

Ezt a különleges címet erre a napra Takács Józsefnek szavaztuk meg, aki különleges figyelemmel vitte el egy egy kis kenu túrára a jelentkező gyermekeket és a kísérőiket.

- Bízok benne, hogy a gyermekeknek is legalább akkora élmény ez a kis vizes kirándulás, mint nekünk, akik kísérjük őket. Az előbbi páros talán a legfiatalabb, hiszen az egyik három, a másik öt éves volt. Nagyon élvezték, tündériek voltak. A biztonság a legfontosabb. Ők mentőmellényt kaptak, nekünk meg sokéves a rutinunk, és ezért nagyon jól tudjuk, hogy merre hajókáztassuk őket úgy, hogy gyönyörű, de biztonságos legyen ez az élmény. megmutattuk nekik az állatok nyomait, az élőhelyüket, például a hódokét, akiknek nagyon jellegzetes helyeken tanyáznak. Beszélgetünk a halakról, madarakról, a fákon napozó teknősökről, és a vízi túrákról. Nagy örömünk volt, hogy nem csak meghallgatják, de érdekli is őket, ezért sokat kérdeztek. Örömmel veszek részt ezen az eseményen, hiszen a vízitúrázás a második „szerelmem”. Az első helyen pedig gyalogos természetjáró, túravezető vagyok.