2024.08.02. 11:30
Szelektív hulladékgyűjtés - Fontos a szemléletformálás
Emlékeznek még a 8-10 évvel ezelőtti „Levelek Nórinak” rovatunkra? Bizonyára kevesen! Akkor az általam tisztelt házaspár, dr. Menyhárt Ferenc és dr. Zsiros Mária ezzel a címmel írtak levelet az akkor még csak ötéves unokájuknak. Nos, Nóri azóta felnőtt, mintegy tíz évvel lett „öregebb”, Mágori Nórává cseperedett. A levelek olvasása közben jutott arra az elhatározásra, hogy ahogy nagyszülei neki, úgy ő is „nyílt levél” formájában válaszol nekik, mondanivalóját – a szélesebb nyilvánossághoz szóló levélformában -a közvélemény elé tárja. Nóri még „csak” 15 éves lesz, de már most érdekes meglátásai vannak. Mi ennek örömmel adunk helyt. Már a második elgondolkodtató levelét olvashatjuk.
Kedves Papa és Mami!
Emlékeztek még azokra a tojástartókból készített virágokra, amiket nektek csináltam még az oviban? Annyira örültetek nekik, pedig most már tudom, hogy semmire se lehet őket használni. Ezt alá is támasztja az, amit az egyik cikketekben olvastam. Az újrahasznosításról írtatok, azon belül is bemutattátok, hogyan hasznosítják újra egyes emberek a le nem bomló hulladékot. Csak, hogy párat felelevenítsek: PET palackokból fotel/ház, CD-ből ajtódekoráció, stb.
Az internet tele van olyan videókkal, amelyekben emberek ötleteket adnak nekünk, hogyan lehet ilyen dolgokat könnyen, otthon átbarkácsolni „hasznos” dekorációkká, vagy az „életet könnyítő” eszközökké. Akkoriban kezdődtek el a programok a szelektív gyűjtés népszerűsítésére, például olyanok, amelyekben az óvodások tojástartóból készíthettek virágokat. Ide tartozik még a közösségi kertek és komposztálók behozatala, amikből azóta sincs sok a városokban. Az üvegvisszaváltás - ami a cikketek keletkezésekor mélyponton volt - újra reneszánszát éli, ki tudja ezúttal mekkora sikerrel. Eltelt már annyi idő, hogy mindenki rájöjjön: ezek nem megoldások. Egyáltalán van megoldás? Az se jó, ha mindenféle otthon kivitelezhető „DIY” (kézműves) tárgyakat, dekorációkat csinálunk. Ezek általában nem passzolnak egyik lakás stílusához sem. Ráadásul funkciójukat tekintve a legtöbb „hasznos” eszköz porfogóként végzi egy idő után.
Nem baj, ha az oviban oktatják a szelektív gyűjtést. Ha a család rááll ugyanis a szelektív hulladékgyűjtésre, akkor is időbe telik, mire a mindennapi szokásaik megváltoznak. Jó, ha van, aki a családban – legyen ő akár kisgyerek a maga kis világában - rászól az emberre, hogy „szemléletváltás” történt. Tehát nem csak a gyermekek figyelmét kell felhívni az újra hasznosításra, hanem a felnőttekét is. Sokat tehetünk bolygónk egészségéért azzal, ha szelektív kukába dobjuk a szemetet, de nem eleget. A nagy gyárak leállását és CO2 kibocsájtását pedig nem tudjuk megállítani annyival, hogy élőláncot alkotunk a gyárak bejárata előtt. Isten úgy teremtett bennünket, hogy vigyázzunk egymásra és a bennünket körülvevő természetre. Ez az, ami igazán fontos és lényeges!
Ha valami nehéz az életben, az a változás előidézése. Egyaránt nehéz megváltoztatni az országok kialakult rendszerét és a legegyszerűbb, mindennapi szokásainkat is. Egy család életében az átállás a szelektív hulladékgyűjtésre rettentően nehéz, hiszen nem csak a rutin-rendszereket bolygatja meg, hanem például magát a lakás berendezését is. Sok házban nincs is hely a szelektív kukáknak. Ezek mind olyan dolgok, amelyek rengeteg tervezést és gondolkodást igényelnek, szóval a legkevésbé sem szabad lebecsülni!
Jelenleg még úgy tűnik, ez az egész még nagyon gyerekcipőben jár, van még hova fejlődnünk!
Szeretettel:
Nóri
