Ízes beszédű mondóka és csengő dallamok

Már jó pár nappal az esemény előtt megjelent a promóciós anyagokon a Telt ház felirat az ízes beszédéről, csengő hangjáról és éles humoráról híres előadó estjére, ami még címet sem kapott. Népszerűségét jól jelzi az a percekig tartó taps, ami jöttét fogadta. Ezt aztán a végén felül is tudta múlni, amikor bő egy óra múltán nem igazán akarták elengedni. 

Szeretettel köszöntöm mindahányójukat - kezdte mondókáját. Aztán olyan igazságos szavak hagyták el a száját, mint hogy "fecsegéssel a világ olyan pompásan teli van fertőzve, én abban versenyezni senkivel nem akarnék. Azt mondták a Kaukázusban, hogy a Jóisten adott két fület és egy nyelvet. Tehát, ha nem tudsz kétannyit hallgatni, mint beszélni, kár, hogy kinyisd a szád." Mindemellett elárulta, hogy annyira szereti az előszót, hogy néha azon kapja magát, hogy már lejárt a műsoridő, s még mindig az előszónál tart. Aztán következett az az egészen élvezetes, kellemesen lassú tempójú megfontolt mondóka, amely hamar elfeledtette a hallgatóval a kérdést, hogy kihúzta-e a vasalózsinórt, de még a kettőskönyvelés gondját, baját is maga mögött hagyhatta. Mert - bár a mesélés tárgya is érdemleges volt - a népmese napján a fókusz nála valóban a mesélés varázsán volt, ízes beszédével, pontosan időzített, jól kijátszott poénjaival, komótosan haladó történeteivel ráterítette a varázsköpenyt minden hallgatójára. Ennél szebben nem is lehetett volna ünnepélyessé tenni ezt a napot.