Elek Gábor esztergomi edzőként is büszke Klujbert Katrinra

– Nagyon örülök az olimpiai hatodik helynek. Persze, lehet mondani, hogy nem sok hiányozott ahhoz, hogy a négy közé kerüljünk, de én azt vallom, hogy lépcsőfokokat nagyon ritka esetben lehet kihagyni. A sport általában ilyen, amit a válogatottnál is láttunk: hosszú évek után ott voltunk Tokióban, hetedikek lettünk, eljutottunk Párizsba is, ott hatodikként zártunk. Szerintem ez jó, előremutató – nyilatkozta az olimpia kapcsán a szakember a Magyar Nemzetnek. 
Elek Gábor azt is kifejtette az interjúban, hogy büszke a dunaújvárosi nevelésű Klujber Katrin olimpián nyújtott teljesítményére. 
– A magyar válogatott sikere is nagyon nagy élmény, de emellett örülök Klujber Katrin all-star csapattagságának is, sőt: talán erre vagyok a legbüszkébb. Engem bolondnak néztek, amikor elhoztuk őt a Dunaújváros jobb széléről, és közöltem, hogy jobbátlövő lesz. Azért nem sikerült rosszul az átállás, ugye? 
Egy éve az akkor még harmadosztályban szereplő Esztergom szakmai igazgatói posztját vállalta, most viszont már az NB I-re készül, vezetőedzőként. Nem érzi azt, hogy túl gyorsan történnek a dolgok? – merült fel a kérdés az interjúban. 
– De, határozottan így érzem. Én úgy képzeltem el, hogy ezt az évet a másodosztályban kezdjük el, és magabiztosan felépítjük az egészet. Máig nem tudom, hogy sikerült kivívnunk tavasszal a feljutást. 
A Ferencvárosnál töltött időszak végéről így beszélt: – Nekem a stresszből, az ötvenmeccses szezonokból sok volt a Fradinál töltött időszakom végén. Nagyon szeretek dolgozni, edzősködni, egysze­rűen abból volt már elegem, hogy kidugni nem tudtam a fejemet a homokból. A jelenlegi ritmus nekem tökéletesen megfelelő. Hellyel-közzel mindenre van időm, beállt az a tempója az életemnek, ami számomra teljesen jó és vállalható, ezt borzasztóan élvezem. Jó közösségben, jó közegben vagyok, ráadásul nem kell kéthetente repülőre szállnom. Tizenöt évig voltam a Ferencváros edzője, volt egy kialakult munkaritmusom, egy gyakorlatanyagom, ami folyamatosan bővült, ebben vissza kellett lépnem, mert sem terhelésben, sem pedig kivitelezésben nem tudtuk azt képviselni, mint a BL-döntős Ferencvárosnál. Kilencven percnél hosszabb edzéseket sosem tartottam. Az első és a legfontosabb az volt Esztergomban, hogy a kilencven perces edzéseket megterveztem, ebben elég nagy rutinom volt, de ez hamar felborult, mert sokkal lassabban tudtunk haladni. Át kellett alakítanom a tervezést. Nem megsértve a tavalyi csapatomat, de az akkori Esztergom és a Fradi között azért voltak képességbeli különbségek. Sokszor az edzéseken arra ment a fókusz, hogy megtartsuk az elsajátított szintet, esetleg kicsit fejlesszük is. Ez talán nagyobb kihívást is jelentett szakmailag. 
Azt a keretet alapvetően én raktam össze, de nem gondolom azt, hogy nagy részem lenne a sikerekben. El kell ismerni, az első időszak utánam tragikomikusra sikerült, de az edzőváltást követően Allan Heine visszaállította a csapatot abba az irányba, amerre kell. Az én érámban is voltak rossz időszakok minden évben, de sajnos ötven mérkőzésnél nincs olyan, hogy nincs rossz időszakod. Az, ami Allan Heine érkezésével elindult, jól nézett ki. Szerintem a folytatásban egy kicsivel nehezebb feladata lesz, mert sok jó játékost jó irányba terelni nem olyan könnyű dolog. Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki, azt kívánom a Ferencvárosnak, hogy mielőbb legyen meg az áhított BL-siker. 
Még mindig olyan a kézilabda, amibe anno beleszeretett? Megadja önnek ugyanazt az örömöt? – kérdezték a szakembert. 
– Azt az örömöt, amit tizenévesen kaptam a sporttól utánpótlás-játékosként, már sosem fogja megadni. Nemcsak a boldogságát meg az örömeit tapasztaltam meg, hanem a mérhetetlen szenvedést is, amivel ez együtt jár. Ennélfogva ugyanazt az örömöt már soha nem fogja megadni, de megtanította, hogy rendkívül lehet tisztelni a teljesítményt és a befektetett munkát. Ma már sokkal visszafogottabban mondok ítéletet a sportágban bármiről, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.