Agócs Alexandra legnagyobb álma, hogy magára ölthesse a címeres mezt

– Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy már tizenhat évesen bemutatkozott az NB I-ben. Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?
– Az a vicces, hogy ez a bemutatkozás nem egy előre eltervezett esemény volt, mert hirtelen jött a megkeresés, hogy játszani kellene a Vasas ellen az élvonalban. Nem számítottam rá, nagyon meglepett az akkori vezetőedző döntése – nyilatkozta portálunknak Agócs Alexandra, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia tolnai nevelésű jobbátlövője.

– Miért volt ennyire váratlan?
– Akkoriban a koronavírus-járvány alatt sokaknak lett pozitív a tesztje, a csapat tagjait az előírásoknak megfelelően folyamatosan ellenőrizték, és jócskán megfogyatkozott a keret. Nekem és a hasonló cipőben járó társaimnak ez lehetőségként szolgált arra, hogy ott lehessünk az NB I-es keretben. Bár ne így kellett volna először az élvonalban pályára lépnem...

– A statisztikákból viszont az derül ki, hogy ha nincs a pandémia, idővel akkor is megkapta volna a lehetőséget Vágó Attilától.
– A Vasas elleni bemutatkozás szerintem jól sikerült, négy góllal zártam a meccset. Igaz, hogy kikaptunk 30–28-ra, de egy tartalékos kerettel pályára lépve szerintem nem teljesítettünk rosszul. Ez megadta nekem a lendületet a folytatáshoz, és a szezonban további három alkalommal is bekerültem a keretbe. A következő idényben pedig már jóval gyakrabban szerepelhettem élvonalbeli mérkőzéseken, és tavaly is szinte folyamatosan megkaptam a bizalmat. Lehet, hogy ha nincs a koronavírus, akkor kicsit eltolódik a debütálás, de úgy érzem, az akkori időszakban beérett a kemény munka gyümölcse.

– Mire a legbüszkébb a Dunaújvárosban eltöltött eddigi öt éve során?
– Sok kisebb kupát nyertünk, de amit ki kell emelnem, az a két évvel ezelőtti siker az U19-es csapattal. Kovács István, Zubai Gábor és Törő Szabolcs vezetésével eljutottunk a korosztályos Final Fourba, ahol végül csak egy hajszállal csúsztunk le a dobogóról. Két olyan mérkőzést játszottunk a Ferencvárossal és a Debrecennel, ahol előbbitől egy góllal, utóbbi ellen a bronzéremről kettővel maradtunk le. Akkor elmondhattuk magunkról, hogy az ország negyedik legjobb csapata vagyunk, és ez számomra felejthetetlen marad.

– Két és fél évvel ezelőtt, az NB I-es bemutatkozása után azt nyilatkozta lapunknak, hogy világéletében irányítóként és átlövőként játszott, de később már szélsőként számítottak Önre a pályán. Akkor azt mondta, hogy ezt a posztot is megszerette, és szélsőként képzeli el a jövőjét, most pedig újra átlövőként láthatjuk. Mi változott?
– Amikor még fiatalabb voltam és otthon játszottam, akkor valóban irányító és átlövő voltam, de egy játékosnál kisebb korban ez teljesen más, mint amikor már a felnőtt csapatban játszik. Aztán eligazoltam Dunaújvárosba, akkor is egy jobbátlövőre volt szüksége a csapatnak. Végül felkerültem a felnőtt keretbe, és teljesen megváltozott a szerepem. Szélsőként számítottak rám, akinek a dolga azért különbözik az átlövőjétől. A szélen nagyjából „csak” a ziccereket kell bedobni, és kevesebb a taktikákban való részvétel. Az akkori edzőmtől, Törő Szabolcstól rengeteget tanulhattam, ő egykor kiváló játékos volt, és megszerettette velem ezt a posztot is. A tavalyi szezon vége felé Bulath Anita szakmai igazgató jelezte, hogy jobbátlövő pozícióban számítanak rám a következő szezonban már.

– Ez már Gulyás Péter vezetése alatt történt?
– Igen, ő azt mondta, hogy sürgősen szüksége van egy balkezes átlövőre, én pedig megfeleltem a kritériumoknak. Nem volt egyszerű újra belül játszani, mert ott a szélénél sokkal több a párharc, ami felnőtt szinten jóval keményebb. Viszont szeretem a kihívásokat, úgy érzem, egyre határozottabban játszom. 

– Ezt igazolja a legutóbbi mérkőzésen nyújtott teljesítménye is. A Budaörs ellen a csapatában holtversenyben a legtöbb gólt dobta, bő két héttel előtte pedig az élvonal egyik legerősebb együttese, a Ferencváros elleni találkozón négyszer volt eredményes. Minek köszönhetőek ezek a sikerek?
– Eleinte bátortalanul játszottam, de Gulyi (Gulyás Péter vezetőedző – A szerk.) és a csapattársak biztatásának hála, egyre jobban sikerült belerázódni a játékba. A jó formát nem csak az erőfeszítéseimnek köszönhetem, ez egy közös munka eredménye.

Agócs Alexandra még nem áll készen a válogatottságra

– Hogy gondolja, érik a felnőtt válogatottság? 
– Még nem érzem, hogy ott tartanék. Nagyon sokat kell fejlődnöm fizikailag, taktikailag és technikailag is, de nap mint nap azért dolgozom, hogy minél jobb legyek, és a lehető legkorábban bekerüljek a felnőtt válogatott keretébe. Szerintem minden sportolónak az a legnagyobb álma, hogy egyszer magára ölthesse a címeres mezt.

– Jövő héten a Magyar Kupában Szombathellyel mérkőznek meg, akikkel szemben az első osztály második fordulójában hét góllal maradtak alul. Mit vár a meccstől?
– Ott egy nem várt vereségbe szaladtunk bele, az újonc Szombathely meg tudott lepni bennünket. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, mert egy szívós együttesről beszélünk, akik tavaly veretlenül jutottak fel. A szezon elején ellenük nem azt az arcunkat mutattuk, akik valójában vagyunk. Mindent megteszünk, hogy sikerüljön visszavágni, és hogy bebizonyítsuk: az akkori teljesítményünk nem tükrözte az igazi DKKA-t.

Forrás: teol.hu