Újabb boros csoda született Dunaföldváron (képgalériával)

Az esemény ötletgazdája a Dunaföldvári Öreghegyi Pincék Egyesület elnöke, Gallai József volt. Tőle ezt hallottuk.

– Sikeres lett ez a rendezvényünk. Az érdem azonban nem az enyém, hanem azé a közösségé, akivel együtt megálmodtuk és létrehoztuk. Szerencsére a feladathoz külső partnerekre is találtam. Ők a Burgundiai Pincesor Egyesület, a Kertbarátok Városvédő Egyesület, és a Szent Rókus Borlovagrend. Közösen szerveztük és bonyolítottuk le ezt a programot. A büszkeségtől dagad a szívem, hogy a részese lehetek. 

A mai napot több hetes előkészítés előzte meg, ami zavartalan lebonyolításhoz volt szükséges. Amint ma a vendégek tapasztalhatták, minden részletet alaposan kidolgoztunk. A résztvevő pincéket nem versenyeztettük, mindegyik kedélyes borpincés vendéglátóként tette a dolgát. Annak majd a borversenyeken jön el az ideje. Erre az alkalomra kilenc pincetulajdonos nyitotta ki az ajtaját és a mostani tapasztalataink szerint ehhez a létszámhoz ez ideálisnak bizonyult.

Fröccsteraszt is működtettek

– A pincéket eredetileg este hatig tartottuk volna nyitva, de ezt az egy tervünket nem tudtuk betartani. Nyilván túlságosan jól érezték magukat a betérők. A kései órákra egy fröccsteraszt működtettünk. A vacsorát három kiváló főzőember készítette, amiről csak dicsérő szavakat hallottunk. A zenekar nagyon sikeres volt. Nagyszerű, igazi borkedvelő és értő vendégeink voltak, akiket öröm volt kiszolgálni. Nem is lehetek más ezek után, mint nagyon elégedett.

Kelemen Róbert, a nevét viselő borház tulajdonosa hozzátette:

– Elmondhatom, hogy kiválóan telt el ez a napom. Az egyesületünk első ilyen rendezvénye volt, amiről azt mondhatom, hogy színvonalasra sikerült. A legfontosabb az, hogy akármerre nézek, mindenfelé boldog embereket látok. A távolabbról érkezetteknek kellemes meglepetésül szolgált, hogy nálunk ilyen remek borokat lehet fogyasztani ezen a rangos eseményen.

A vendégeket kilenc borospincébe invitálták kettő-kettő pohár borra. 

– Sikerült betartani az adagokat?

– Nem nagyon figyeltünk erre az adagolásra. Akin láttuk, hogy a regisztrált vendégünk, azt megkínáltuk, ahogy ő kérte. Azt azért lehetett látni, hogy a felkínált mennyiség elég jelentős volt, ezért mindenki óvatosan fogyasztott, nem kérte el a rájutó mennyiséget, nehogy megártson neki. Ezért is jó hangulatban, barátságban tölthettük velük az időnket. Ma csak rozét, ami a hagyományostól egy kicsit eltérő jellegű, és a hagyományainknak megfelelően inkább kétféle vöröset hoztunk. A fehérek kóstoltatását inkább átengedtük másoknak.

Jankó Árpádnál tel ház volt kezdettől fogva

Az esemény kezdetén, délután háromkor már telt ház volt a pincéjében, este nyolckor még mindig kirakhatta volna az erről szóló táblát.

– A szívem örül ennek a sokaságnak, mert azok térnek vissza egy pincében, akik már korábban is a nekik való borokat kóstolták azon a helyen. Nekem pedig ez egy igazi elismerés.

– A pikniken megjelent vendégek kilenc pincében kettő-kettő bor elfogyasztására kaptak lehetőséget. Hogyan követted nyomon, hogy ki hányadiknál tart?

– Ezt a dolgot a vendégek lelkiismeretére bíztam, és én senkitől sem tagadtam meg, ha kért még egy pohárkával. Lehet, hogy másnál nem akart inni, mert ezt akarta megkóstolni. A végén összesítjük az eredményeket a nyitott pincés gazdákkal és ezért várhatóan senkit sem fog csalódás érni.

Nálunk az idén a Cserszegi fűszeres volt, amiből nem tudnám megmondani, hogy hány kancsóval vittünk már föl a vendégeknek. Ma még bírtam a fogyasztásukat, de ha holnap is kéne rendeznünk egy ilyen estét, akkor már lehet, hogy összeszűkülnének tőle a szemeim…

– Milyen volt a vendégek hangulata?

– Szerintem mindenki magkapta azt, amire vágyott és eljött ide hozzánk. Jó hangulatú emberekkel beszélgettem, akár helyből, vagy a tágabb környékünkről érkeztek. Megbeszéltük, hogy itt nincsenek gyüttmentek, mert mi valamennyien egy régióból származunk, és egy borközösségbe tartozunk. Mindenkitől szívesen vettük a kritikát és a dicséretet is.

Nagy izgalommal készülünk a jövő évi borversenyre. Egészen kiváló szőlőket sikerült beszereznem: olaszrizlinget és chardonnayt és ezekkel szeretném kipróbálni az új Gönci hordókat, amik százharminchat literesek. Ezek Tokaj vidékén, tiszta kocsánytölgyből készültek.

A Szent Rókus Borlovagrend alkancellárja Jánosházi Péter is mesélt az élményeiről:

– Úgy láttam, hogy a felkészülésünk kiválóan sikerült. Bőven idő előtt ott álltunk a pincénk ajtajában és vártuk a vendégeinket. Mivel volt már egy hasonló rendezvény a városban ők már egészen pontosan megérezték azt, hogy most mire számíthatnak. Már egy órával a nyitás előtt földerítették a lehetőségeiket, hogy hol mit lehet majd kóstolni, ezért aztán a nyitás után már jókedvűen és céltudatosan járták be a rendezvény egész területét. Érdekes és fontos dolog volt az, hogy elég sokan az internetről tudták meg, hogy mire készülünk, ezért aztán távolabbról, például Budapestről, Fehérvárról és Kecskemétről is szép számmal érkeztek. (és elégedetten távoztak!)

A székházunkban többféle bort is kínáltunk, és mellé lángost is sütöttünk. Legutóbb alig győztük a fogyasztók rohamát, most szolidabban kezdődött a sorban állás, de szinte grammra ugyanannyit fogyasztottak el belőle. Ugyanez vonatkozott a borfogyásra is. Mindkettőt nagyon dicsérték. 

Nagyon jó vendégeskedés zajlott náluk 

– Sokan betértek, lementek a pincébe és mindent tudni szerettek volna a lovagrendünkről. Nagyra értékelték a nyitottságunkat. Kellemes találkozásunk volt ez a sok eddig ismeretlennel. Elégedett és boldog vagyok a most történtek miatt, és hasonló érzéseket láttam a vendégeink arcán is. Ezért azt mondhatom, hogy a rendezvény elérte a célját. Nem a borfogyasztást emelném ki, mert a jó társaság, a finom étel, a környezet az egészen különleges és jó zene, valamint a kiváló borok, hozzá a remek időjárás együtt teremtették meg az este jó hangulatát.