A Szent István Nap és Halászléfesztivál jellegzetes pillanataiból válogatva

Az ünnepi köszöntőt Orbán Attila a Tolna Vármegyei Közgyűlés alelnöke mondta el. 

Az eseményen megjelentek a város jeles szervezeteinek és intézményeinek képviselői, akik elhelyezték koszorúikat az emlékműnél. Az új kenyér megáldása után, amit Szabó Oszkár, a város plébánosa végzett el, Orbán Attila és dr Süveges Árpádné a város alpolgármestere felvágta azt. A fölszolgált, ikonikus szeletkék elfogyasztása után a programsorozat a csodálatos Duna-parti helyszínen folyt tovább. 

A Halászlé fesztiválról 

Minden évben nagy a tét, az elsőség többet jelent, mint a díszes oklevél, és a közönség tapsa. A halfőző hölgyek és urak szakmai ázsiója növekedik általa. Az idén ők lettek a legjobbak:

1. Feigl Péter Baja

2. Dávid István Dunaföldvár

3. Adorján Mihály Paks 

A zsűri véleménye

Kis Lajos Csaba a zsűri elnöke: -Mivel az utóbbi húsz-harminc éve eddig szervezőként vettem részt a hasonló versenyeken, ezért egy új élmény volt, hogy zsűrizhettem. Nagy felelőségnek éreztem, hogy mások munkáját kellett értékelnem. Nálunk az egész család halászléfőző, ezért az érzéseim felemásak. Voltak itt nagyon finom főzetek, de a végére kiderült, hogy egy kivétellel a prímet nem a földváriak vitték, hanem a délebbről érkezettek.  Egyébként is a paprika állaga a legfontosabb az összetevők közül. Ezért, ha valaki nem tartja elég finom őrlésűnek a sajátját, akkor inkább fogja az otthoni kávédarálóját és próbálja meg liszt finomságúvá tenni. Figyelni kell a paradicsomra is, hogy ne túlozzuk el. Egyébként is nagyon fontosak az arányok. Szerintem a tizenhárom-tizenöt deka vöröshagyma halhús kilónként, hozzá az egy liter víz a lelke a halászlének. És, ha lehet, akkor minél többféle halat, dévérkeszeget, márnát, ami az igazi dunai ízeket beleviheti, ha már itt vagyunk a folyónk mellett.  

Baksay Erika is halászléfőző családból származik

- Az egyik halászlénél mondtam, hogy na ez aztán apám főztjére hasonlít. mertő egy nem túl vastaglevű, vékonyabb, esszenciálisabbat főzött. Én azt mondom, hogy két-három, esetleg négy olyan lé is készült, ami kimondottan jónak, korrektnek volt mondható, de olyan IGAZI kiemelkedőt, az idén sajnos nem kóstolhattam. Elhibázottak is voltak közöttük. Olyan alapanyagok kerültek bele, amiknek nem lett volna ott helye. Nyugodtan állhatunk a közönség elé, mert „vakon” bíráltunk, fogalmunk sem volt arról, hogy kiét kóstoljuk. Összesen tizenhat főzet érkezett az asztalunkra. A korábbi években voltak nagy dömpingnyi minta is, de az már a múlté, persze remélem, hogy majd ismét eljön az az idő, de főleg azt, hogy több dunaföldvári állna a bográcsok mellé. Ezzel együtt azt mondom, hogy, ha valaki a legjobbat főzi, jöjjön bárhonnét, legyen ő az első!

A Stefánia állóhajóra is fölkapaszkodtunk

Szép hagyománya van itt egy ünnepi tiszteletadásnak, amikor a Dunaföldvári Vízisportkör Egyesület elnöke Süveges József és Simon István, a Stefánia Hajó stégjén állva egy koszorúval megemlékeznek a már eltávozott korábbi hajóstársaktól, majd a nyugalmazott dunaföldvári református lelkész megáldja a vízen felvonuló hajósokat. Az egyesület egy elegáns gesztussal délután egy kis motorcsónakázásra invitálta az arra vágyókat, akiknek egyébként nem állna módjában az a varázslatos időtöltés.