Szabó Magda iskola: a bezárás elől menekültek

A Szabó Magda iskola története a város kezdeteihez kötődik, a népszerű 32 tantermes intézményt azonban pár évtized múlva már a bezárás réme fenyegette. Az akkori és mostani igazgató a megoldás lehetőségét az egyházi fenntartásban látta. Az elmúlt évek őt igazolták.

Egy kis múltidézés:

• Kezdetben volt a Ságvári általános iskola, 32 tantermes intézmény a növekvő és fejlődő Dunaújváros egyik ékköve.
• Majd Szilágyi Erzsébet nevét vette fel, hiszen a névadó Ságvári időközben már politikailag szalonképtelen lett. Ez az időszak nem a fejlődés ideje volt, sőt betagozódott a hajdani kisebb, de elitebb képzést nyújtó Dózsa iskola alá. Már a megszüntetés réme lebegett az iskola felett, hiszen a 90-es évek elejétől folyamatosan csökkent a város általános iskoláiban a tanulólétszám. 
• Ennek következményeképp az 1996/97-es tanévtől az épület egyik szárnyába külön intézményként a Hild József Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola költözött.
• 2018. szeptember 1-től a Dunaújvárosi Tankerületi Központ átadta fenntartói és működtetői jogát a Halásztelki Református Egyházközségnek. A Szilágyi iskola ezáltal csatlakozott a Bocskai István Református Oktatási Központhoz. A tantestület döntése alapján, az iskola felvette Szabó Magda Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a Tisztánúli Református Egyházkerület egykori főgondnokának nevét, tehát szeptembertől a Szilágyi iskola immár Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézménye lett.

Ez röviden a BIROK Szabó Magda Tagintézmény eddigi története. Aki azonban mindezt megálmodta, és megvalósította az intézmény igazgatója Farkas Márta. Vele beszélgettünk a kezdetekről, a jelenről és persze a jövőről is. 

Hogyan lett Szilágyiból Szabó Magda iskola?

Hogyan jutott eszedbe több mint hét évvel ezelőtt, hogy egy református iskolát akarsz egy hajdani szocialista városban?

– 2017 előtt már láttam a tendenciákat, és felmértem azt is, hogy „hiánycikk” az ilyen jellegű képzés városunkban. Mivel én egy református lelkész-esperesnek a lánya vagyok, tehát lelkész családból származom, így ez számomra a református iskola létrehozása természetes és egyértelmű döntés volt.

Az ötlettől a megvalósulásig gondolom nem volt könnyű az út…

– Valóban nagyon hosszú volt. Elsőként egy befogadó egyházközséget kellett keresnem, hiszen nekik kell biztosítani a működés jogszabályi és anyagi feltételeit. Kézenfekvő volt, hogy elsőként a helyi egyházközséget kerestem meg, megkérdeztem Böttger Antalt, hogy átvállalnának-e bennünket? Ő azt válaszolta, hogy ezt már szóba került pár évvel ezelőtt, de sajnos nem támogatta a presbitérium. Megígérte azonban, hogy azért utána néz, hogy esetleg Halásztelek, ahol jelentős református oktatási bázis van, felvállalna-e bennünket. Nagy örömömre azt a választ kaptunk, hogy az első öt évre át tudnak bennünket venni, amíg meg nem erősödünk, és az utunkat meg nem találjuk. Ezt követően, hogyha szeretne a helyi dunaújvárosi gyülekezet átvenni bennünket, akkor természetesen ennek sem lesz akadálya. Ezután ültem le a pedagógus kollégákkal, hogy mit szólnak hozzá, azután a szülőkkel is egyeztettem.

Melyik volt a legnehezebb?

– Mivel a bezárás szélén álltunk, így a kollégáim úgy vélték, hogy ez egy lehetőség a további működésünkhöz. A Dózsa iskola tagintézményeként nehezen jött össze az elsős osztályunk, ugyan kaptunk a Dózsától 10-12 gyereket, akik szeretnivalóak voltak, csak sajnos mindenféle problémával küzdöttek. És bizony egyetlen pedagógusnak sem az a vágyálma, hogy 12-13 problémás gyerekkel foglalkozzon minden nap. Így ez a helyzet is segítette a döntésüket. A szülőkkel osztályközösségekként beszéltük meg a terveinket. Elmondtam nekik nagyon részletesen, hogy mi a hozadéka, hogyha változtatunk, igyekeztem minden kételyükre választ adni, így 80-85 százalékuk támogatta a fenntartó váltás. Nagyon sok megbeszélésre, szülői értekezletre mentem, s bizony volt, hogy izgultam.

Nem féltél, hogy túl sokan mennek el az egyházi iskola miatt az iskolából?

– Nem, nem, nem. Mire a szavazás megtörtént, addigra nagyon sok mindent tisztáztunk a szülőkkel, így pontosan tudtam, hogy számíthatunk a többségük támogatására. .

A tankerület hogy állt az „elváláshoz”?

– Mi voltunk az elsők, akik ki szerettek volna válni, úgyhogy minden segítséget megkaptunk. Korrektül megtörtént az eszközök használatba adása, zökkenőmentes volt az átalakulás. Azóta is jó a kapcsolatunk a tankerülettel. 

Milyen iskolát képzeltél el? 

– Amit biztos szeretnék, vagy szerettem volna a gyerekeknek megadni, az a tudás mellett, hogy itt békességben, hitben és szeretetben éljünk egymás mellett. Hogy ne azzal múljon a tanítási óra el, hogy fegyelmezünk. Szeretek büszke lenni arra, hogy a mi gyerekeink jól tanulnak, jól viselkednek, s erről ismerhetők fel bármilyen közegben, ezzel tudatják, hogy ők Magdások… Tudtam, hogy azoknak, akik évtizedek óta itt tanítottak, nem volt egyszerű a váltás. Meg kellett szokniuk, hogy az intézményben áhítat van, és hogy itt a Miatyánk hangzik fel, és az egyházi énektől hangosak a termek. Ez egy kicsit először furcsa volt számukra, de később megszokták, és azt mondták, hogy tudod Márti, már látjuk az alagút végén a fényt. Így itt maradtak a legtöbben. Nagyon tehetséges és kiváló pedagógusokkal dolgozunk együtt.

Mitől másabb „a Magda”, mint a többi általános iskola?

– Saját magam számára elsősorban abban, hogy a fenntartónk, illetve főigazgató úr az mindenben szabad kezet ad. A gazdasági kérdéseket, természetesen egyeztetni kell. De ezen a területen is minden feltételünk biztosítva van. 

Válogathatsz a gyerekek közül?

– Már igen. Amikor átadott bennünket az Oktatási Minisztérium, akkor köttetett egy olyan szerződés, hogy a körzetünkhöz tartozó, főleg hátrányos helyzetű gyerekek, ha kérik a felvételt, akkor nekünk őket fel kell vennünk. Ezt be is tartjuk. Azzal kiegészítve, hogy mi minden jelentkezőtől lelkészi ajánlást is kérünk. Keresztény iskola vagyunk, tehát fontos a diákunk és a családja vállalja a hitélettel való együttlétet. Csak ebben az esetben tudjuk felvenni.

Felvételi van?

– Nincs felvételi, csak elbeszélgetésünk a családokkal…

Mindenkit felvesznek, aki jelentkezik? 

– Nem, sajnos nem, mert most már olyan nagy az utóbbi két-három évben a túljelentkezés, hogy 50-55 gyereket tudunk felvenni, de közben 60-70 gyermek jelentkezik.

Mi történik akkor, ha a gyermeknek magatartási problémái vannak? 

– Van egy házirendünk, aminek a szabályait betartjuk és betartatjuk. Tartalmazza azt is, hogy havonta egyszer a saját felekezetüknek megfelelő istentiszteletre el kell menniük, illetve van egy olyan pontja is, hogyha esetleg nem találjuk meg a közös utat a nevelésben, akkor vagy a szülő vagy mi is segítünk a gyermeknek keresni másik iskolát. Hozzánk lehetőség van járni, de nem kötelező. 

Fizetni is kell?

– Nem, nem, nem, semmi nem fizetős.

A pedagógusok mennyiben vannak másabb helyzetben, mint a tankerületben? 

– Én mindig nyitott voltam arra, hogyha valaki teremteni akar valamit, annak erre lehetősége legyen, lehessen. Nálunk nincsen megkötve a lehetséges szakkörök száma, és a túlórákat is korlátozás nélkül kifizetjük.

Itt arról beszélt, hogy a halásztelki intézménnyel a megállapodás 5 évről szólt, az már lejárt, hiszen a 7. esztendőnél tartanak. Mi történt? 

– Hát azóta az történt, hogy összeült a dunaújvárosi egyházközség, és végül is úgy döntöttek, hogy mi csak maradjunk Halászteleknél. Nagyon sok oktatási intézményt tömörít a halásztelki egyházközség, tehát nagy erőforrásokkal és nagy tapasztalattal rendelkeznek, egy 3500 diákkal rendelkező nagy komplexum, kezdve bölcsődétől, az óvodán át, az általános és középiskoláig minden megtalálható náluk, de van művészeti iskolájuk is. 3500 diák tanul az egyházközség intézményeiben. Biztonságos és stabil működést garantálnak. Viszont a dunaújvárosi keresztény gyülekezetek élvezik a református iskolával járó előnyöket. Így a református egyházközség is. Tanulóink közül 240 tartozik a református felekezethez. Ők megjelennek családostól az istentiszteleteken legalább havonta egyszer, így velük lényegesen nagyobbá vált a református gyülekezet. 

Milyen kapcsolatotok van más felekezetekkel ?

– Nagyon jó, gyermekeink között nem csak reformátusok, hanem evangélikusok és katolikusok is vannak. A hittant is az ő felekezetük lelkészei oktatják, s odajárnak istentiszteletre is. 

A fenntartásban nem vesznek részt? 

– Nem, ez a mi feladatunk.

Melyek a további terveitek?

– Jó lenne bővülni, most már legalább egy osztálynyi gyereket el kell utasítanunk, mert nincs helyünk. Persze, ha helyünk lenne, akkor meg tudnánk valósítani még azt is, hogy legyen óvodánk, esetleg gimnáziumunk is. Egy komplex oktatási rendszer lenne itt nálunk Dunaújvárosban is.

Elégedett vagy az elmúlt esztendőkkel?

– Ha látom az eredményeket, a jó hangulatú tantestületi megbeszéléseket, a sikeres és mosolygós arcú tanítványainkat, elégedett szülőket, akkor mindenképpen. 

Korábbi cikkünk az iskoláról itt!