Szüretisek – tánccal tették szebbé a borongós napot

A szüretisek felvonulása az ősz legnagyobb rendezvénye Előszálláson, amelynek főrendezője Kanik Péter a település október 1-től hivatalba lépett polgármestere, az Előszállási Ifjúsági Egyesület elnöke volt.

– Ennek a szüreti rendezvénynek a megszervezése és lebonyolítása nagy feladat, de ilyen remek csapattal, mint az ifjúsági szervezet, gond nélkül megoldható. Ezzel együtt izgalmas volt a reggeli várakozás, amikor azt figyeltem, ahogy érkeztek a résztvevők, mert azt szerettük volna, hogy időben eltudjunk indulni. Igaz, hogy a jó időt megrendeltük, de azért a korai órákban nagyon lógott az eső lába, de szerencsére szárazon megúsztuk ezt a napot. E két dolgon kívül más izgulni valónk nem volt, mert minden lehetséges dolgot gondosan megszerveztünk. Bizakodva néztünk előre, mert azt hiszem, hogy a térség egyik legjobb szüreti felvonulását és bálját szoktuk rendezni, és ez most is úgy sikerült. 

Alapos volt az előkészület

Az ember azt gondolná, hogy hamar gyorsan meg van itt a készülődés!  Györki Lilla a Előszállási Ifjúsági Egyesület egyik alelnöke másképp elékezett rá:

– Nem olyan egyszerű dolog ám ez! Több nap munkája van benne. A szüreti rendezvény szervezése már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. Akkor állt össze a lovasok, a biztonságra ügyelők, a berendezők, a zenészek és a vacsorát készítők csapata. A tevőleges dolgoknak csütörtökön álltunk neki, akkor díszítettük fel a művelődési házat. A dekorációt Simonné Hajnal Judit készítette, amit köszönünk neki. Az asztalok megterítése közel háromszáz főre, péntek este történt. Szombaton reggel nyolckor kezdtük a munkát és zárásig végig lesz dolgunk. 

Sajnos ma nem tarthattam a menettel, de a lovas kocsik díszítésében én is részt vettem, mellette adminisztratív feladataim is voltak. Itt voltam, amikor visszaérkeztek, hiszen akkor adtuk át az emléklapokat és az ajándékaikat a számukra. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz, ha többen érkeznek a bálba, mint ahogy előzetesen számoltuk, ezért egyedül rendeztem be és terítettem meg a kis termünket (majd’ kétszáz főre) mert nagyon nem szerettem volna, ha valakit a helyhiány miatt csalódás érte volna!

A bíróék minden idők legfiatalabbjai voltak ebben a szerepben!

A bírói cím ezen a vidéken, ha játékból is, de komoly rangot, a település vezetését jelentette. Ehhez képest Horváth Péter a bíró, 15 Horváth Noémi a bíróné 16 évesek és nagyon csinosak voltak. A feladatot elvállalták és a tisztségüket jól látták el. Azt ígérték, hogy bár mindig a központban lesznek, nem fognak féltékenykedni egymásra. 

– Komoly a feladat, akár szigorúak is lehetnénk, de nem akarunk olyanok lenni. Az öltözetemet anyával választottuk ki, most az egyszer szót fogadtam neki, mert mindkettőnknek tetszett - mondta nevetve Péter. 

Én sem vagyok veszekedős, a ruhámat én álmodtam meg és úgy kaptam kölcsön a mai napra, a hajamat pedig magamnak fontam be. Úgy érzem, hogy tudom befolyásolni a bíró urat, de nem élek vissza vele – mesélte Noémi.

A szüretisek között a legfiatalabb lovas hölgy

Alig hittem a szememnek, amikor a menet indulása előtt megláttam a nap lovas szenzációját a nyeregben. Kovács Katalin a lovasunk édesanyja

– Nem tudom, hogy bátor vagyok-e, hogy a kislányomat, aki november ötödikén lesz tíz éves, elengedtem a menetben egyedül, de az biztos, hogy már reggel nyolcra ideérkeztünk a gyülekezőre és délután fél ötre értünk haza. Mit mondhatnék, számomra - miatta nagyon izgalmas volt a mai nap.  

Nagyon figyeltem rá, de szerencsére egyszer sem fordult elő, hogy azt kellett volna mondani, hogy állj meg, pihenj egy kicsit! Én inkább a szemmel szeretem a lovakat, de nem szeretnék nyeregbe pattanni. 

A lányommal együtt ajándékot kaptunk a sorstól, és azért, mert ilyen vagány lányom van, ő pedig azzal, hogy teljesíthette ezt a távot. Nagyon büszke vagyok rá.

Kovács Tifani, a lovasunk elmondta: Négy éves korom óta lovagolok, amit a Horváth Feritől tanultam meg. Most negyedikbe járok. A lovamat Szikrának hívják, egész nap bírta a gyűrődést, szót fogadott, kezes maradt és nem bántott senkit sem. Nagyon szeretem őt! Én is jól bírtam, még mentem volna tovább.  Ő az én lovam. Nem csak lovagolni, hanem gondozni is nagyon szeretem. Mindent megcsinálok neki és vele, amire szüksége van,  Még kettő lovazásunk van az idén, a baracsi és a daruszentmiklósi szüreti napokon. Mindegyiket  végigcsináljuk.