Bakancslistás könyvei mellé javasoljuk: Magányos cédrus

„Ernő, mielőtt elaludt volna, azon töprengett, hogy nem ilyen életet képzelt el magának Pesten, de nem érzett elég erőt magában, hogy kiharcoljon olyan munkát, amit egyébként nem engedtek volna meg egy tizenhat éves gyereknek. A hideg és a kiszámíthatatlan életforma olyan fáradttá tette, hogy nem tudott a jövőjén gondolkodni, csupán a létfenntartásért küzdött. Örült, hogy túléli egyik napot a másik után.”

Nagyon nehéz témájú regény. Mindennapjainkban találkozunk hasonló esetekkel. Nap mint nap elmegyünk mindannyian hajléktalanok mellett. Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy ezeknek az embereknek hol siklott ki, hol ment félre az életük. Sokszor ítélkezünk felettük, de nem tudjuk, milyen utat jártak be. Mit dobott nekik az élet. Vannak köztük olyanok, akik tényleg próbálnak kitörni ebből a helyzetből. Vannak, akik meg sem próbálják, belegémberednek ebbe a helyzetbe, kilátástalan számukra az élet, nem fogadják el, vagy nem is kapnak segítségnyújtó kezet. Akár ki is használják őket, csalódás csalódás után éri, így egyetlen menedékük az alkohol, vagy a drog. Mókuskerékben vannak, amiből nehéz kiszállni. Nekünk is lehetnek kellemetlen tapasztalataink velük szemben, ebből kifolyólag egy kalap alá vesszük mindannyiukat.

Az írónő egy igaz történetet tár az olvasó elé, egy nehéz sorsú ember életét követjük nyomon, születésétől napjainkig.

Jónás Ernő egy kis romatelepen, Vámospércsen született egy nagyon szegény, több gyerekes roma családban, apja alkoholista, számtalanszor bántalmazza édesanyját. Ernő csecsemőként gyerekotthonba kerül. Mindenki szereti a mindig vidám, mosolygós kisfiút. Kilencéves, amikor szülei kérvényezik, hogy visszakerülhessen a családi környezetbe. A gyámügy megítélése szerint a szülők alkalmasak a gyerek nevelésére. Ernő szorongó szívvel megy haza szüleihez, hisz ő is megszerette az intézetet. Apja iskola helyett napszámba küldi. A kis csenevész gyerek sokszor egy szelet zsíros kenyérrel dolgozza végig a napot. Mikor hazaér, ennivaló már nincs számára. Felnőtt kollégái figyelnek fel rá, hogy milyen sovány és megosztják vele a saját ételüket.

Édesapja kegyetlenül bánik vele, többször megszökik otthonról. Ernő hajléktalanként megjárja a poklok poklát. Nagyon nehéz sora volt, sokszor megverték, kirabolták, rágyújtották a sátrát. A körülményei ellenére nagyon szerette a tisztaságot, mindig talált módot a tisztálkodásra, ruhái kimosására.

A regény a „Sebzett pillangó” folytatása. A regény eseményeit követve, megtudjuk, hogyan alakult Radics Evelin élete.

A regénynek két fő üzenete van: a kitartás és az akarat. Minden helyzetből van kiút, ha akarjuk.

Az internet oldalain is olvashatunk Ernő szomorú sorsáról, interjúkban számol be az őt ért kegyetlenségekről.

„Istenem, várom azt az időt, amikor nem lesz olyan fogalom, hogy hajléktalan.”

„Evelin elszégyelli magát. Mennyire könnyű ítélkezni. Mi a biztosíték arra, hogy ő nem követi el ugyanazokat a hibákat, amiktől egykor olyan sokat szenvedett? Mitől lenne különb, mint ez a férfi, aki ezerszer is kiküzdötte magát a mocsárból?! Evelin arra a sok hajléktalanra gondol, akiknek nem sikerült talpra állniuk. Az egyiknek vajon miért sikerül, és a másiknak miért nem? Egyesek miért válnak hajléktalanná, míg mások nem? Ahogy néz ki az ablakon, megfogalmazódik benne: az élet egy olyan kártyajáték, amit tudni kell játszani. Ám az sem mindegy, hogy milyen lapokat húzunk”

az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó

Forrás: https://www.jakd.hu/konyvajanlo