A hazai ültetvényfelületek közel ötven százaléka elavult

Apáti Ferencről tudni kell, hogy 2014-óta a Debreceni Egyetemen tanszékvezető egyetemi docens, 2018. június 6-a óta agrárminiszteri tanácsadó dr. Nagy István miniszter megbízásából, a Közös Agrárpolitika munkacsoport tagja.

– Ön szerint milyen állapotban van ma a magyar gyümölcstermesztés, mennyire piacképes itthon és külföldön?

– A zöldségeket és gyümölcsöket mintegy 170–180 ezer hektár területen termesztjük Magyarországon. A hazai gyümölcstermő terület az utóbbi évtizedben nyolcvanezer hektáros területen stagnál, a termésmennyiség pedig az évi 900 ezer tonna körül jelentős kilengéseket mutatva, 600–1200 ezer tonna között szóródik. A két legjelentősebb gyümölcsfajunk az alma és a meggy, amelyek együtt a gyümölcstermő felület felét adják. A hazai zöldség-gyümölcs ágazat külkereskedelmi teljesítménye pozitív. A friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs termékekből 250–300 milliárd forint értékű árut exportálunk, amíg az import 150–200 milliárd forintos nagyságrendet képvisel.

Sok helyen az ültetvények elöregedése társul a gazdálkodó idős korával

– Az utóbbi időben az alma körül alakultak ki gondok. Nem vagyok hozzáértő, de több szakembertől is olvastam, nagyon korszerűtlenné váltak az ültetvények. A termés mennyisége és minősége is visszaesett…

– A gyümölcstermesztésünk termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben. A hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelése esett vissza leginkább: a málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős visszaesést, negyven százalékot szenvedett el az alma és az őszibarack is. Növekedni mindössze a dió, a bodza, valamint a szamóca, a cseresznye és a kajszi volt képes. Becsléseink szerint a hazai nyolcvanezer hektáros ültetvényfelület mintegy negyven-ötven százaléka korszerűtlen, versenyképtelen, huszonöt-harminc százaléka nem eléggé hatékony, de fejleszthető, amíg a maradék huszonöt-harminc százalék, amely néhány száz termelő vállalkozását jelenti, tekinthető igazán professzionális, versenyképes felületnek. A súlyosnak érzékelt ágazati problémák valóban súlyosak, az ágazati statisztikákban, illetve az ágazati folyamatokban is tetten érhetők.

Visszaesésünket megítélésem szerint nem elsősorban a külföldi versenytársaknak, a külföldi árudömpingnek köszönhetjük, hanem önmagunknak, belső gyengeségeinknek, beleértve a belső szabályozó környezetünket is. A versenytársak a piac részét képezik, nem kitiltani és betiltani kell őket, mert azt főleg az eu-s közös piacon úgysem lehet, hanem versenyezni kell ellenük, illetve versenyképessé tenni a gazdaságainkat ellenük. Ahhoz, hogy a riválisokkal fel tudjuk venni a versenyt, egészen biztosan jelentősen lépnünk kell előre a következő területeken: termésbiztonság fokozása, a hatékonyság növelése, professzionális, magas technológiai színvonal, a szervezettség fokozása, a termelés és értékesítés szervezetlensége miatt e területen jelenleg nagyok a versenyhátrányaink, mert az elaprózott méretű árualapokat nem tudjuk piacra sem juttatni. Az úgynevezett „piaci letisztulás” egy elkerülhetetlen folyamat. Törvényszerű, hogy a korszerűtlen és fejlődésre nem képes, nem kellően hatékony vállalkozások kiesnek a piacról.

– Az almára visszatérve: a magyar kormány is látja, gond van, ezért támogatná, pályázatokat írna ki az alma érdekében. A legnagyobb gondnak azt tartják a szakemberek, hogy technikailag is korszerűtlenek az ültetvények, ezért fordulhatott elő, hogy tavaly a magyar almát sújtotta a legnagyobb fagykár Európában. Az állami beavatkozás orvosolhatja a problémákat, és mennyi időbe telik, hogy az almatermelésünk ismét nemzetközi szintű legyen?

– Azt gondolom, a gyümölcs­ágazat jelenlegi helyzeténél fogva szinte elkerülhetetlen, hogy sok idős vagy korszerűtlen ültetvény ki fog esni a piacról, ami jelentheti akár azt is, hogy a következő öt évben az ültetvényfelület harmada és a gyümölcstermelő vállalkozások közel fele eltűnik a piacról. Megítélésem szerint ezek a negatív ágazati folyamatok gyakorlatilag elkerülhetetlenek, a tőkeszegény és korszerűtlen gazdaságok esetében mára lényegében nem maradt megoldás. Az utolsó nagy ültetvény-telepítési hullám 1996 és 2004 között volt Magyarországon, vagyis ezek az ültetvények átlagosan húszévesek, eljutottak teljesítőképességük végéhez. Elsősorban azon vállalkozások kiesése várható, ahol az ültetvények elöregedése társul a gazdálkodó idős korával. Egy gyümölcsültetvény nyolc-tíz év alatt megtérülő beruházás, így aki a hetvenes éveiben jár, és nincs gazdálkodni vágyó utód, az vagy megszünteti gazdaságát vagy eladja ültetvényeit. A gazdálkodók széles rétegének elkeseredettségét növeli a vészes munkaerőhiány is, gyakran szinte lehetetlen munkaerőt találni a metszéshez vagy a szürethez. A prognosztizálhatóan jelentős ültetvény-kivágási hullámot az Agrár-környezetgazdálkodási, vagyis az AKG-támogatások 2021-ben vagy 2022-ben történő kifutása valóban fel fogja erősíteni, mert jelenleg ez tart lélegeztetőgépen sok ültetvényt. Meg­ítélésem szerint, aki most fejleszt, az pár éven belül lépés­előnyben lesz. Fontos azonban, hogy korszerű és az időjárási hatások ellen a legszélesebb körben védett ültetvényeket hozzunk létre, mert csak ezek képesek biztonságos és hatékony termelésre, amellyel elkerülhetők a folyamatos termésveszteségek, ami a termelői kedv fenntartásának is fontos feltétele. Az ágazat szempontjából létkérdés, hogy a megszűnő ültetvények miatt keletkező piaci űrt a magyar termelők tölthessék be, és ne külföldi import­árunak kelljen pótolni azt, mert a külföldi versenytársak ezt bármikor gond nélkül képesek megtenni.

E folyamat 2021. évi megindításában nagy szerepet tulajdonítunk a tavaszra várható ültetvénytelepítési- és korszerűsítési pályázatnak. A legújabb adatok szerint a világ jelenlegi 75–80 millió tonnás almaterméséből 60–65 millió tonna a frisspiacon értékesül, amíg a maradék 10–15 millió tonna a feldolgozóiparba kerül. A legjelentősebb feldolgozott termék az almasűrítmény, amelyből évente 1,5–1,7 millió tonnát állítanak elő. Az Európai Unió átlagosan 11,5–12,0 millió tonnás almaterméséből mintegy 8,0–8,5 millió tonna kerül az étkezési piacokra, 3,5–4,0 millió tonna pedig a feldolgozóiparba, amely utóbbi döntően a sűrítmény célú léalmát foglalja magában. Az EU teljes almaterméséből mintegy harminc százalékot Lengyelország tesz ki. Magyarország almatermése egy átlagos évben 600 ezer tonna, de az elmúlt tizenöt évben 214 és 920 ezer tonna között ingadozott. Ezek a szélső értékek felhívják a figyelmet a nagyon rossz termésbiztonságra, ami az egyik alapvető akadálya a piacok építésének és megtartásának. A magyar almatermés hasznosítási irányok közötti megoszlása: kétharmada ipari alma, egyharmada étkezési alma, amely meglehetősen kedvezőtlen, ez az arány az EU átlagában pont fordított. Az országos viszonylatban gyenge minőségi kihozatal és az ingadozó termés oka, hogy az ültetvények kilencven százalékán nincs fagy­védelem és mindössze huszonöt százaléka öntözött, jégháló mintegy ezerötszáz-kétezer hektárt fed. A 2002-ben még meglévő 41 ezer hektár almaültetvényből mára mintegy 25 ezer hektár maradt. Összegezve megállapítható, a jelenleg meglévő almaültetvényeink mintegy negyven százaléka korszerűtlen, és támogatások nélkül versenyképtelen. Magyarország étkezési alma fogyasztása a KSH adatai szerint tizenegy-tizenkét kilogramm fejenként évente, ami nagyságrendileg 110–120 ezer tonnát jelent. Megítélésünk szerint, a statisztikák által nem látható és a szürke­gazdaságban mozgó tételekkel együtt a belföldi piac mintegy 150 ezer tonnás mennyiséget vesz fel stabilan, és ebben érdemi változás nincs.

– A húsáruk esetében a boltok betartják a szabályt, és pontosan jelölik, melyik országból származik az áru. A gyümölcs esetében ez egy kicsit lazább. Olyat is láttam már, hogy a kivihez kiírták, hogy magyar. Ezen a területen, hogyan lehetne fegyelmet tartani?

– A szabályozó környezet, mint ahogyan egy gazdaság is, egy rendszer, így minden eleme fontos. Ha mégis ki kellene emelni három tényezőt, az a következő lenne: áfa, támogatások, államigazgatás. A zöldség-gyümölcs ágazatban – különös tekintettel a frisspiaci termékkörre – még mindig relatíve magas a szürke­gazdaság aránya, bár az utóbbi években van számottevő javulás e téren. A szürkegazdaság egyik legfőbb mozgatórugója a nagyon magas, huszonhét százalékos áfakulcs, amely motiválja a „rejtett” kereskedelmet, vagy durvább esetben akár a szándékos csalásokat is. Nyilvánvalóan igazságtalan állapot az, hogy aki „tisztán” működik, az szenved hátrányt. Továbbá a magas áfakulcsnak van olyan hatása is, hogy komoly versenyhátrányban tartja a hazai, belföldi árut a kvázi nullaszázalékos áfakulcsú importtal szemben. Ezáltal nagyon fontos célkitűzés a zöldség-gyümölcsök áfájának öt százalékra történő csökkentése, amelyen már évek óta dolgozunk.