Ahol nem csak a játékhoz kell bátorság, de a szurkoláshoz is

Bunford Vivien, Bodnár Zsolt anyukája, elmondta, hogy Zsolti és egy vele egykorú barátja, Kapocs Roland, már évek óta rögbiznek. A fiúk egy érdi egyesületnél, iskolai szakkör keretében kezdték el a sportot a százhalombattai Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában, és azóta is folyamatosan fejlődnek. Az egyesületük azóta kibővült, és a gyerekek számos versenyre és mérkőzésre járnak az ország különböző pontjain.

Legutóbbi nagy sikerük, hogy részt vettek egy nemzetközi mérkőzésen Olaszországban, ahol korosztályukban a harmadik helyezést érték el. Ez az U14-es korosztály volt, bár Zsolt és Roland már az U16-ba is beléphettek volna, de a szüleik úgy döntöttek, hogy még maradjanak az U14-ben, hogy biztosan jól érezzék magukat a pályán.

Vivien elismerte, hogy a rögbi egy kemény sport, ahol gyakoriak a sérülések, de Zsolt és Roland nagyon figyelnek arra, hogy vigyázzanak magukra. A fiúk heti egy vagy két alkalommal edzenek az iskolában, és két-három hetente van egy hosszabb, összevont edzés az egyesületnél. Az edzések mellett a meccsek is fontos részei a programjuknak, és most különösen sűrű a szezonjuk, hiszen számos mérkőzés vár rájuk május és június folyamán.

A sport mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetnek. Vivien elmondta, hogy Zsolti jól teljesít az iskolában is, bár a kiskamaszkor miatt néha nehézségek adódnak. A jövőbeli tervekről még nem döntött, sok minden érdekli, így szülei inkább egy gimnáziumi érettségi megszerzését támogatják, mielőtt specializálódna.

Kapocs Roland anyukájával is beszélgettem, hogy megismerhessük az ő nézőpontját is. Hechmann Erika szintén örömmel mesélt fia sportolói karrierjéről és mindennapjairól.

Elmondta, hogy Roland már több külföldi versenyen is részt vett, például Klagenfurtban és Bécsben. Ezeket az utakat nagyon élvezte, rengeteg élménnyel gazdagodott. Mint szülő, Erika nagyon örül annak, hogy fia sportol, és néha egy kis „erőszakot” is alkalmaz, hogy biztosan eljárjon az edzésekre. Ő maga is sportolt gyerekkorában, és számára természetes volt a sport iránti lelkesedés. Azonban elismeri, hogy a rögbi kemény sport, és mindig izgul a fia biztonsága miatt, különösen mivel már több sérülése is volt.

Erika szinte minden meccsen ott van, hogy támogassa Rolandot. Bár meccsek után gyakran járnak a János Kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel, de ennek ellenére nagyon büszke a fiára. Roland szobájában sorakoznak a különböző érmek és kupák, amelyek a sportban elért sikereit mutatják.

Jövőbeli tervekről Roland még nem döntött, jelenleg a rögbi a legfontosabb számára, és a tanulás háttérbe szorul. 

Az édesanyák hálásak az edző Tóth Sándor és Bányai Attila munkájáért. A fiúk az Érdi Fogócska SE csapatában játszanak, de gyakran kölcsönadják egymásnak a gyerekeket más csapatokkal, így mindig biztosítva, hogy mindenkinek legyen lehetősége játszani. Ez a kölcsönös együttműködés jó kapcsolatokat épít a csapatok között. Reméljük, hogy hamarosan újabb sikerekről számolhatunk be Zsolt és Roland életéből.