Tele volt a kulcsi református templom a négy fiatal bizonyságtétele alkalmából

A keresztséget abban a reményben adták a szüleik a gyermeknek, hogy egyszer annak a keresztségnek a tartalmi részét is elfogadja a felnövekvő gyermek, magyarán: hitre jut. Ennek az ünnepe a konfirmáció. A konfirmáció az egyik legfontosabb esemény a református egyházban, amely során a fiatalok hivatalosan is megerősítik hitüket és csatlakoznak a gyülekezethez. Ez az esemény a hitvallás és a közösséghez való tartozás megerősítését jelenti. Az ifjak számára ez az első alkalom, hogy saját maguk dönthetnek hitük mellett, és ezzel hivatalosan is az egyház teljes jogú tagjaivá válnak. Ez alkalommal Kőhalmi-Himfy Boglárka keresztelésére is sor került.

A helyi közösség életében a konfirmáció fontos szerepet tölt be, hiszen nemcsak az egyének hitéletének megerősödését, hanem a gyülekezet közösségi erejének növekedését is jelenti. A közös ünneplés, az ima és a dicsőítés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a közösség tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz és Istenhez.

Az ünnepségen a helyi lelkész, Fodor István vezette a szertartást, aki prédikációjában kiemelte a hit és a közösség fontosságát. A lelkész szerepe ilyenkor is meghatározó, hiszen ő készíti fel a fiatalokat a konfirmációra, ő vezeti őket az úton, és ő az, aki hitelesíti a hitvallásukat a gyülekezet előtt. Fodor István hangsúlyozta, hogy a konfirmáció nem a hit végállomása, hanem egy új kezdet, amelyben a fiatalok aktívan részt vesznek a gyülekezet életében és tovább mélyítik hitüket.

Az ünnepség különleges pillanata volt, amikor a konfirmandusok megosztották személyes bizonyságtételüket a gyülekezettel. Az ifjak személyes hangvételükkel mély benyomást tettek mindenkire. Íme, a bizonyságtételekből egy-egy részlet:

Kőhalmi-Himfy Boglárka, 16 éves: „Nekem ez a természetes, hogy megyünk templomba és imádkozunk. Kicsi koromban is hittanra jártam. De soha nem értettem, hogy miért higgyek valamiben, amit még soha nem láttam és nem tapasztaltam... Az angol táborban, amikor dicsőítettünk, és azt az éneket énekeltük, hogy meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek, akkor ott és abban a pillanatban hittem el, hogy van Isten, mert akkor ott nagyon megérintett, éreztem, hogy mellettem áll.”

Kiss Domokos, 17 éves: „Már értem azt is, úgy segíthetek másoknak erre rájönni, ha őszintén megemlítem az életemnek azon részeit, amik vele kapcsolatosak. Például nekem elég az is, ha elmondom, hogy vasárnaponként szívesen járok a családommal templomba... Igyekszem a mindennapjaimban a sok jót észrevenni, ami történik, és hálát adni érte.”

Polányi Eszter, 17 éves: „Ebben a közösségben érzem leginkább Isten jelenlétét, szeretetét, gondoskodását. Hálás vagyok, hogy olyan emberek vesznek körül, akik elfogadnak. Hiszem, hogy Isten élő Lelke bennem él, vezet utamon, új ajtót nyit, ha kell, óv és védelmez engem, tanít és megsegít a bajban, ha kell próbára tesz.”

A konfirmációs ünnepség végén a gyülekezet közösen imádkozott és énekelt, majd a konfirmandusok megkapták emléklapjukat és a lelkész áldását. Az ünnepség mély benyomást tett minden résztvevőre, erősítve ezzel a közösség hitét és összetartozását.