Várakozás - reménykedve

A magyar labdarúgó-válogatott 1986-ban volt utoljára a szívemben. A mexikói világbajnokság előtt meggyőződésem volt, hogy csapatunk dobogós lesz, de elvakult perceimben biztos voltam a világbajnoki címben. Annyira lelkesedtem azért a csapatért, hogy a Szovjetunió elleni 6–0-s vereség után elkeseredésemben nagy tétben fogadtam, hogy miénk lesz az aranyérem. (Szerencsémre a győztes fél elállt attól, hogy behajtsa a tartozásomat, egy „átbeszélgetett” éjszakával lezártuk a történéseket.) Ennyit a múltról. A lényeg: hosszú kihagyás után tegnap azt vettem észre magamon, hogy várom az Eb rajtját, reménykedve a jó magyar szereplésben.