Az én történeteim – 21. rész

Harmincöt éve, 1989-től nagy átszervezések kezdődtek a Dunaferrben, amelyek a központi karbantartást is érintették. Kezdetben a vasmű pártszervezet felügyelete mellett, majd (a gyári MSZMP szervezet 1989 októberi megszűnése után) pártfelügyelet nélkül. 

1991. július 1-től dr. Szabó Ferenc vezérigazgató nyugdíjba vonult.  Kiírtak egy pályázatot, amelynek eredményeként Horváth István lett a Dunaferr Rt. vezérigazgatója. 

Az új gazdasági mechanizmus modellje

A Dunaferr különböző szintű vezetőinek bevonásával kidolgoztak egy új „Gazdasági mechanizmus” modellt.   Az elképzelés az volt, hogy több, kisebb, önálló gazdasági egységre bontják a vállalatot egy központi vezetés (Rt.) irányítása alatt. Ezt meg is valósították és 

Szerencsére a technológiai gyáregységeket (Nagyolvasztómű, Acélmű, Meleghengermű, Szállítómű) Dunaferr Acélművek Kft. néven egyben tartották. A kft. ügyvezető igazgatója 1991. március 1-től Szabó József lett. 

Az Üzemfenntartási főmérnökséget, azaz a központi karbantartás szervezetet viszont szétszedték. Az Üzemfenntartási főmérnökség irányítása alól kivonták a technológiai gyáregységek területén lévő karbantartó szervezeteket és az Acélművek Kft. - n belül a helyi gyárvezetők irányítása alá helyezték. 

1991. március 1-től az így megcsonkított üzemfenntartásból Dunaferr Fejlesztő és Karbantartó Kft. (DFK Kft.) lett. Fő profilja az alkatrész és acélszerkezeti gyártás, előszerelés és a gyáregységi javításokhoz szükséges karbantartó létszám egy részének biztosítása.

Új, kevésbé megterhelő munkakörben 

Ezzel az átszervezéssel az én korábbi munkaköröm is megszűnt és a DFK Kft. - n belül kineveztek fejlesztési osztályvezetőnek. Az Acélművek Kft. területén folyó beruházások, fejlesztések lebonyolításában vettünk részt a központi beruházó szervezettel együttműködve. Továbbra is ugyanazokon a területeken dolgoztam, mint korábban.  Például a hideghengermű pácolósor rekonstrukciója, vagy a meleghengermű 6.sz. hengerállvány telepítése. 

Ennél az utóbbi beruházásnál történt, hogy

 és a mi osztályunk kapta a feladatot, hogy sürgősen kérjünk ajánlatokat, ismert nyugati cégektől a kenőrendszer szállítására. Kenéstechnikus kollégámmal, Dibusz Sanyival három német cégtől kértünk ajánlatot és addig tárgyaltunk velük, amíg a műszaki tartalom teljesen azonos lett. Az ajánlati árak azonban jelentősen eltértek. 

Átadtam a főnökeimnek az ajánlatokat és a legalacsonyabb árut javasoltam. Ennek ellenére a legdrágábbat vásárolták meg, azzal az indoklással, hogy az egy „világcég”.  Hiába mondtam, hogy a többi is az, ettől kezdve úgy éreztem, hogy megrendült a bizalom irányomban. 

Más munkahely után néztem                                                                                                                     

Jól jött, hogy abban az időben a Tűzálló gyárrészleg szervezeti átalakítása kapcsán kiírtak egy kft. ügyvezető igazgatói pályázatot. Mivel korábban az ottani berendezések karbantartása is hozzám tartozott, és az utóbbi időben nem éreztem jól magam a munkahelyemen, úgy döntöttem, hogy megpályázom az állást.

Többen jelentkeztünk és a válogatásnál ketten maradtunk az ott dolgozó Rácz Attila műszaki vezetővel, aki szilikát ipari mérnökként végül elnyerte az ügyvezetői beosztást. Meglepetésemre felajánlotta, hogy menjek oda helyettesének, a Dunaferr Tűzállóanyag-gyártó Kft. műszaki vezetőjének.                    Örömmel elfogadtam az ajánlatát és bejelentettem a közvetlen főnökömnek, László Ferencnek, hogy elmegyek a Tűzálló Kft. - hez műszaki vezetőnek. Ő tudomásul vette, hogy egy hónap múlva ott hagyom őket.                                                                                               

Két hét múlva felhívott az Acélművek Kft. műszaki igazgatója, Szűcs László és közölte, hogy a főnöke, Szabó József ügyvezető igazgató kéri, hogy vállaljam el a Meleghengermű műszaki vezetői munkakört. 

Míg a Tűzálló akkor évi 20 millió forint karbantartási kerettel gazdálkodott, addig a Meleghengermű évi egy milliárd forinttal. Természetesen ezt választottam és megkérdeztem, hogy elmondjam-e a főnökeimnek. Az volt a válasz, hogy nem kell, majd ők tájékoztatják őket és a Meleghengermű vezetőit is. Rácz Attilának megköszöntem a tűzállói állásajánlatát és ő megértette, hogy a nagyobb feladatot vállaltam. 

Rendhagyó búcsú a DFK Kft. - től

Másnap hívatott a főnököm Pöstényi Balázs a DFK Kft. ügyvezető igazgatója, akinek az irodája a karbantartási bázis épület első emeletén volt. Amikor kopogtam és beléptem, ő az ajtóval szembeni íróasztala mögött ült a szoba végében. (Úgy, mint régen az elődje, Bozsik Imre) 

Odamentem hozzá és üdvözöltem:       

- Szia Balázs! Miért hívattál?                                                                                                                                   

Ő ülve maradt és kicsit zavartan közölte:

- Hallom, hogy elvállaltad a Meleghengermű műszaki vezetője munkakört. 

- Igen – válaszoltam.

- Természetesen elengedünk, mert a Meleghengermű a legnagyobb vevőnk és arra gondoltunk, hogy rendezünk neked egy búcsúestet a pihenőparkban, ahol a kollégákkal együtt szépen elbúcsúztatunk. - mondta. 

- Köszönöm a szándékot, de ne búcsúztassatok el, mert én innen el akartam menni. Amíg úgy volt, hogy a Tűzállóhoz megyek, addig szó sem volt arról, hogy el akartok búcsúztatni. Úgy gondolom, hogy elég lesz egy kézfogással elköszönni tőletek. – válaszoltam.

Így is tettem, a beosztottaimat meghívtam egy búcsúvacsorára a Corso Étterembe.

Újra meleghengerműs lettem

Két hét múlva, 1993 szeptemberében (47 évesen) már a Meleghengermű műszaki vezetője voltam.

Ahhoz, hogy oda kerüljek Kokas Tibor gyárvezetőnek át kellett szerveznie a Meleghengermű vezetését. Az addigi műszaki vezetőt Pikó Mihályt kinevezték gyárvezető - helyettesnek.   Az előző helyettest, Andrási Miklóst pedig minőségbiztosítási vezetőnek.

A továbbiakban 

Mivel vasműs pályafutásom óta folyamatosan kapcsolatban voltam a Meleghengermű karbantartásával és az ottani beruházásokkal, nem volt nehéz beilleszkednem. Új munkakörömben óriási lehetőségek nyíltak meg előttem.

A továbbiakban hét éven át töltöttem be ezt a munkakört és ez volt életem legtermékenyebb időszaka.

Szerző: Nyíri Miklós

 Itt találja Az én történeteim előző részeit!