Rendezvényszervezésből is kiválóan teljesítettek (képgalériával)

– Az elmúlt évek során most már hagyományossá vált ez a rendezvényünk, amire az idén jelentkeztek legtöbben. Ezúttal huszonnégy csapat mutatta be a tudományát. Az őket kísérők és az érdeklődők száma is ezúttal lett a legmagasabb. Egy-egy főző társaság három-négy főből áll, de a nyugdíjasok „huszonfővel” érkeztek… A mi csapatunk is igyekezett kitenni magáért, hiszen két bográccsal legalább nyolcvan adagot készítettünk, ami a jelek szerint az idén is ízlett a vendégeinknek. Nagyon örülök, hogy nem csak Adonyból és környékbeli településekről, hanem még Zalából is érkeztek hozzánk. A résztvevőknek egy regisztrációs díjat kellett befizetni. A versenyen való indulási lehetőség mellé, erre az időre kaptak két sörpadot asztallal, a bográcsba pedig kettő két-három kilós pontyot. A szükséges adalékokról mindenki saját maga gondoskodott. 

Várható volt a szigorú zsűrizés

– Ettől egy kicsit tartottunk, de tudom, hogy jól döntöttünk, amikor Szabó György mesterszakácsot, executive chefet kértük fel rá, aki Dunaújvárosból érkezett. Nagyon komolyan vette a dolgát, hiszen a főzés közben minden csapattal a helyszínükön találkozott, elmondta az elvárásait, amit mi szívesen fogadtunk. A bírálás természetesen anonim volt.

Akit miatt egy kicsit aggódtak a résztvevők

Pedig Szabó György mesterszakács nagyon udvariasan és barátsággal beszélgetett velük, de a szakmai jó híre és elismertsége miatt attól tartottak, hogy nagyon kemény lesz a szakmai ítélete.

Reggel hatkor tudtad már, hogy mekkora terhet veszel ma a nyakadba?

– Megmondom őszintén, akkor én még az esélytelenek nyugalmával igazak álmát aludtam!

Huszonnégyen viszont nem voltak ennyire nyugodtak, hiszen úgy érezték, hogy talán esélyesek a dobogóra!

– Becsülendők voltak, mert nagyon odatették magukat. 

Óvatos duhajnak nem mondanálak, mert jóval a bírálás előtt fölkerested őket a bográcsuk környékén, így aztán mindenki tudhatta, hogy kit kell átkoznia, ha nem jó eredményt érnek el!

– A zsűrizésnek egyéb szempontjai is vannak, amiket megbeszéltem a versenyzőkkel, például a környezeti tisztaság, a higiénia, illetve belevettük, hogy a technológiák hogyan működnek. Ezek is mind pontszámokat érő tételek. Természetesen szót értettünk velük, mert nagyon kedves jólelkű emberek voltak mindnyájan. 

Bármelyik ételt oda lehetett volna adni a vendégek elé?

– Igazából minden ételt odalehet rakni a vendég elé, a lényeg sz, hogy ő azt tudja értékelni! Elmondhatom, hogy itt nem voltak olyanok, amiket nem lehetett értékelni. Nagyon nehéz helyzetben voltunk az ő hasonló jó teljesítményük miatt.

Vannak új trendek, vagy úgy kell halászlét főzni, mint a nagypapa korában?

– Vannak kísérletező kedvű versenyzők is. A lényeg mindig a végeredmény. Tehát, hogy a halászlé konzisztenciája, a színe az íze megfeleljen a magyarosan elkészített halászlé jellegének. Ez lehet dunai, szegedi, tiszai is. Mindegyik egy jellegzetes fajta. 

A zsűri tagjai szakmabeliek voltak?

– Igazából mindegyiknek köze volt a halhoz, tehát már mindegyik sok halászlét főzött. Ezért mindenkinek volt egy saját elvárása a főzőkkel szemben. Azért volt jó, hogy ilyen összetett volt a zsűri, mert ők a hétköznapi emberek szájízével is kóstoltak. Tehát nem feltétlenül az én szakmaiságom vitte a vonalat. Az összpontszám alapján az nyert, akié a legfinomabb volt. Ez egy nagyon jó hangulatú, fesztiváljellegű esemény volt. 

Bajnokcsapatként távoztak

Az Adonyi Duna-menti Szent Orbán Borrend nagymestere Schmidt Attila, és csapata alaposan felkészültek a rangos eseményre.

– Ez a halas pályafutásunk úgy kezdődött, hogy amikor a helyi horgászegyesület az első versenyét megszervezte, akkor felkértek bennünket bor és pálinka kínálásra, amire lehetőségünk van. Ez most már a harmadik halászléfőző verseny, de ezt a jó szokásunkat máig tartjuk. A történet úgy kerek, ha elmondom, mindjárt az első alkalommal szóba került egy főzőcsapat szervezése is. El is vittük a harmadikat. Tavaly, a második alkalommal az ezüstérmesek lettünk. Gondolhatod, hogy mi járt a fejünkben a mai, a harmadik eseményre való készülődés közben…

A főzés Faragó Antal, Csocsó bácsi dolga

– Nem borász és nem is borlovag, de a rendünk hűséges tagja, hiszen bármilyen gasztronómiai feladat várt ránk, ő mindig elvállalta és magas színvonalon teljesített. Az étel fajtája, ahogy az adagok száma (húsztól-kétszázig) is tetszőleges lehetett. 

És a desszert?

– Az is a hagyományunkká vált, hogy nem csak a halászlét készítjük el, hanem a szinte kötelező tésztaételt, mint például a túrógombócot, vagy a csuszát is. Az idei inkább a túrós tészta, hiszen nem a klasszikus sütőben finiselt ételről van szó. A házi gyúrású tésztát Eisenbergerné Margitka készítette ma reggel. Nedves Tibor egy másik borrendi társam pedig saját készítésű házi tejfölt és túrót tett az asztalunkra. Nagyszerű étellel dicsekedhettünk az elegyítésük után! Ezek a házi alapanyagból készült finomságok ma is páratlanok voltak.

Újbor szeptember elején?

– Kijelenthetem, hogy amióta a boros szakmában vagyunk, minden idők legkorábbi időszakára esett az idei szüret kezdete. Ezért aztán szeptember hetedikén már három-négyhetes új borral is dicsekedhetünk és kínálhattunk. A fajtájuk, Zenit, Zöldveltelini és vegyes fehér. A korai időpont és a forró nyár dacára meglepő módon, minden igényt kielégítenek, remek savakkal rendelkeznek.

Az első helyezett lett

A borlovagok óvatos duhajok voltak, nem számszerűsítették, hogy az ő zászlajuk alatt serénykedő Faragó Antal, Csocsó bácsitól milyen eredményt vártak el, de ő biztos, ami biztos az idén a dobogó első helyére lépett! Nyilvánvalóan beérett az istenáldott tehetsége, és különben is a legjobb évei most kezdőnek a 49-ben született mesternek…

– Nem szakács a szakmám, de már 1971 óta foglalkozok vele, mert szeretem csinálni. Amatőr, hobbiszakácsnak tartom magamat. Ha jól meggondolom, nekem nincs is specialitásom! Teljesen mindegy, hogy milyen húsétel elkészítésére kérnek föl. Lehet az a halászlé és az összes létező pörköltfajta is. 

Nekem is volt mesterem

– Egykori kollégám Boldis Lajos, aki a honvédségnél szakács volt, onnét hozta a tudományát. Fontos társunk volt a vágóhídon a Klein Lajos. Jól tudtunk együtt dolgozni és főzni is. Volt, mit ellesni és megtanulni tőlük. 

A versenyről

– Sokféle hal került a versenybográcsomba. Az alaplé fő összetevői a keszeg, kárász, balin voltak. Ebbe már azok az adalékok kerülnek, amitől megszépül a halászlé és amit a vendégek legjobban szeretnek ebben az ételben. Végül, amik a legjobbat mutatnak a tányérokban, a nagyon szép ponty szeletek kerültek bele. Látom, hogy te izgulsz egy kicsit, mert a többiek már sorban viszik a mintáikat a zsűrihez, de én emiatt, ahogy máskor, úgy most is nagyon nyugodt vagyok. Időben, a legjobb tudásom szerint elkészül, aztán majd kiderül, hogy a zsűri milyennek találja. Aztán, hogy szerintük a miénk lett a legjobb, annak persze örülök és büszke is vagyok rá. Gondolom, hogy ami társaságunk is nagyon várta az ebédünket, de én biztos vagyok benne, hogy ma sem csalódtak a főztömben. Ők a barátaim és nem panaszkodnak nem kritizálnak, de ha kell lemondják a véleményüket.

Pedig Fartel Károly nem is akart rekordot elérni

Az értő közönsége hozta ki belőle. Reggel nyolctól délután háromig meg nem állt a különleges palacsintái sütésével. A műszak végét a nyersanyag kifogyása hozta el.

– Tudom én, hogy ma igazándiból halat kéne sütni-főzni, de most megcáfolom a halas mendemondákat: a palacsinta is nagyon jó csúszik a ma készült ételek után! 

Rajtam kívül is vannak itt palacsinta rajongók?

– Hogyne, nagyon sokan. Csak eleinte kéretik magukat, de nagyon hamar rákapnak az ízére. Én meg csak azt mondom, hogy nézzétek meg közelről és közben kóstoljátok is meg! Az ízesítés a és a töltelékek kezelése a fogyasztó nagy lehetősége, hogy a kedvenc palacsintáját fogyaszthassa. Hoztunk kakaót, finom darusi házi baracklekvárt, és még Nutellát is láttam előkészítve. 

Komoly teljesítmény volt

– Nagyon fogyott egész nap, alig győztem sütni, közel ötszáz lesz a vége. Azt azért tegyük hozzá, hogy nem a hagyományos méretűeket készítettem, hanem nagyobbakat, szinte már a filmekből is ismert óriásiakat… Nem jelentett problémát a vendégeimnek, bírta a csuklójuk, föl bírták emelni! (mondta nevetve) Hogy volt-e holtpontom, amikorra eluntam a sütögetést? Nézz végig ezen a sok ínyenc vendégen! Meg tudtad volna csinálni velük, hogy abba hagyod? Nekem se jutott az eszembe!