Merni kell kidobni a saját szövegünket

Nem csoda tehát, hogy igencsak szép számmal gyűlt össze az Utószó közönsége, hiszen sokan személyes ismerősei a fiatal alkotónak, akivel a szintén dunaújvárosi kötődésű Enesey Diána kritikus és Kurucz Gergely magyartanár beszélgetett. Sokan a moderátorokhoz hasonlóan úgy érezhették, Gyöngyvér évtizedekkel ezelőtt eltűnt a szemük elől. Azt már a bevezetőben elárulta, hogy akkori eltűnése részben menekülés is volt, hiszen meglehetősen nehéz gyermekkora volt. Elvégezte a jogi egyetemet, így tulajdonképpen logikus lépés is volt számára Budapestre menni, hiszen ott talált munkát, Mint mondta, az irodalom iránti vonzódása már a gimnáziumban is megvolt, ám szegény családból származik, így szóba sem jöhetett, hogy irodalommal foglalkozzon. Ügyvédi irodában jogtanácsosként dolgozott és most is közjegyző-helyettesként keresi a kenyerét. Ki is jelentette, hogy az önértékelésének alapját, az identitását a jogászkodás jelentette, bár folyamatosan érezte a vonzalmat az irodalom iránt. Nem túl régen jelentkezett nála egyfajta visszavágyódás Dunaújvárosba, úgy érzi, hogy a városhoz a múltból kötődő fájdalmad dolgok már kezdenek a mélybe merülni és ő is kezdi jól érezni magát, hiszen végre azt csinálhatja, amit szeret. 

Szó esett arról, hogy már gyerekfejjel is könyvespolcnyi naplót készített, ugyanis annyira elemi része volt az életének az önkifejezésnek ez a formája, hogy kényszert érzett rá és már kilenc éves korában elkezdte a spirálfüzet lapjaira rögzíteni a napok történéseit. Akkor még illusztrálta is rajzokkal. Aztán abbahagyta, amikor előbújtak az írói ambíciói és túl akart lépni a napló műfaján. Ám 30 évesen elkezdte újra írni a naplót, de már lazábban írta és több mindenre kiterjedően. Ez a mai napig kitart, már nem is tudná elképzelni az életét naplóírás nélkül. Mára már ez az emlékezés miatt is fontos, hiszen nem marad meg minden a memóriájában. A késztetése az irodalomra mindig megvolt, éveket élt le úgy, hogy nagyon szeretett volna író lenni, de a naplón kívül nem írt le semmit. Az első novella leírásához kellett egy nagy adag bátorítás, mert úgy érezte, hogy nem elég jó. Elment Kukorelly Endre író szemináriumára, ahol hatalmas jóindulatot tapasztalt az íróktól, azt mondták, hogy ez jó, ezt folytassa. Bár írta a novellákat, de nagyon sokáig nem érezte azt, hogy ezek jók lennének, majd amikor már a visszajelzések alapján is úgy érezte, hogy már elég jó, akkor kezdte el irodalmi lapoknak beküldeni.

Enesey Diána egy kalligramos írásával találkozott először, amiben az fogta meg, hogy mennyire jól meg van írva ez a szöveg, milyen különleges írói képességekkel van a szerző megáldva, aki egy ilyet tud írni. Aztán döbbenten konstatálta, hogy egyelőre még nincs kiadott kötete a szerzőnek. Onnantól elkezdte figyelni, hol és mit publikál. Ezen első kötet megjelenése után az írói stílus már nem lepte meg, csak az, hogy mennyivel higgadtabb, mint az addig olvasott novellák.

A szakma által már várt – a regény és a kisregény közé tehető nagyságrendű – kötetről meglehetősen sok szó esett a beszélgetésben. Kiderült, hogy eredetileg novelláskötetet tervezett megjelentetni és már össze is gyűjtötte a jónak gondolt novelláit, majd egy kisgyermeknek adott életet, ami elég nagy változásokat indított el benne. A szülés utáni első novellája egy novellafüzérré nőtt, egy összefüggő elbeszélés-ciklussá állt össze két év alatt. Több megjelent irodalmi lapokban és jó visszajelzéseket is kapott rá. Ezt követően és ennek ellenére tavaly májusban ezt az egészet kidobta, ami hatalmas megkönnyebbülés volt számára. Mint mondat, az íróvá válás egy fontos momentuma, hogy az ember merje kidobni a szövegét. Vágyott rá, hogy összefüggő regényi struktúrát írjon a kiválasztott két erős karakterből. Egy jegyzetelős, karakterkidolgozós előzmény után irdatlan tempóban látott hozzá a munkának. Októberig meglett a regény kétharmada, majd februárban készült el, majd májusig szerkesztették. Szó esett a regény formájáról is, a rövid bekezdések, szakaszok hihetetlenül lecsupaszított mondatokkal.

A találkozó végén dedikálta a hozott példányokat és jutányos áron meg is lehetett vásárolni a könyvet nála, mert nem mindenkinek jutott. Nem számított ekkora érdeklődésre.